Ha Jön Az Álom…

  1. Régi évek
  2. Vér és szerelem
  3. Csak úgy csinál
  4. Tedd a dolgodat
  5. Nehéz idők
  6. Utolsó év
  7. Nincs menedék
  8. Hideg napok
  9. Ha jön az álom…
  10. Az idegen

Régi évek

Él a tűz, csukott szemmel is látom
Mit jelent, a zászlónk lobog odafent
Szemtől szembe, szembe fúj a szél
Hallom a hangját, hozzám beszél
Éjjel megküzdök még a nappal
Változásokat hoz majd a hajnal ránk

Új a hús és friss a vér
Mégis minden, minden a régi, a régi még
Az eszme marad csak az arcok mások
A forradalomból viccet csináltok
Ha semmi se szent és semmi se számít
Miért hazudnék bármit?

Régi, régi, régi évek
Csak az álmok színesek, szépek
Régi, régi, régi színek
Ha mást az agynak, mást a szívnek
Régi hősök és régi sztárok
Régi, régi, régi lányok
Csak az álmom ugyanaz, amiben én voltam…

Mint a nyár, régi filmeken
Bolond, bolond világ, semmit nem jelent nekem
Csak a szívem küldi a jeleket odabenn

Régi, régi, régi képek
Színes álmok, fekete évek
Régi, régi, régi színek
Ha mást az agynak, mást a szívnek
Régi, régi, régi lányok
A régi hősök, a régi sztárok
Csak az álmom ugyanaz,
Amiben én voltam…

De vége már. Mindenki érzi, hogy vége már
Mindenki érzi, de senki nem érti
Hogy milyen kár, milyen kár, hogy vége már
A Tűznek, a Szélnek, az égnek
Annak a gyönyörű, igazi évnek

Régi, régi, régi évek
Csak az álmok színesek, szépek
Régi, régi, régi képek
Ha mást az agynak, mást a szívnek
Régi hősök és régi sztárok
A régi, régi, régi lányok
De az álmom ugyanaz
Amiben én voltam…

Vér és szerelem

Felettem tankok dübörögnek,
Az arcomba csap a leheleted,
Egy lövészárok mélyén szeretkezünk

A távolból még ágyú szól,
De a hadsereg már elvonul,
Ne félj, te nem maradsz egyedül!

Felharsan a győzelmi ének
Minden nemzet a maga nevében
Ezen a harcon csak mi nyerhetünk.

Az élet nekünk egy pillanat,
A halál mindig velünk marad,
Az utolsó ölelés feloldoz minket.

Még egyszer, csak egyszer még,
Belőled soha-soha nem elég!
Még egyszer, csak egyszer még,
Addig élvezz, ameddig élsz!

Csak úgy csinál

Nagyon szép, a haja lobog
Végigtáncol az utcákon.
Sötét ruhája ráncai között
Senki nem látta, mikor átgázolt
A szívemen, mint egy hadsereg
Keményen, ritmusra lépkedett
És közben úgy csinált, mintha nem tudná,
Hogy legalább száz éve várok rá,
És közben úgy csinált, mintha nem tudná,
Hogy szeretem.

Nagyon szép, a haja lobog
Már messziről látom,
Sötét ruhában, hogy átbújik a kerítésen
Ahol várom
Régóta, mint egy kisgyerek.
Kinek nem mondták meg, hogy nem lehet
És közben úgy csinál, mintha nem tudná,
Hogy legalább száz éve várnak rá,
És közben úgy csinál…

Kevés a fény és hangos a zene,
ülünk a sarki bárban
És nem tudom, hogy mért nem vele vagyok
Mikor érzem rögtön szétszakadok
Ott legbelül egy villanás
Rohanok, nem kell már senki más.
De közben úgy csinál, mintha nem tudná
Hogy legalább száz éve várok rá
És közben úgy csinál…

Tedd a dolgodat

Szerelem, az első helyen
Miért is ne, mért ne legyen?
Feláldozom önmagamat
Tedd csak, tedd csak, tedd a dolgodat

Különleges kiváltságok
Még baj lehet ha nem vigyázok
Olyan szép és olyan távol
Nincs olyan, hogy nem hiányzol

Gyönyörű volt minden ágyon
Ahogy végigéltem minden álmom
Midig azt a percet várom
Csak elélvezni minden áron

Ez igazán jó, ezt nem felejtem
Minden rendben, test a testen
Ha meghalok hát így halok meg
Csak a szerelemben bízhatok meg

Nehéz idők

A reggel igazi magyar reggel
A munka vár, én nem maradhatok
Csodálatos a rendszer,
A rendezettség, a legnagyobb fokon
A villamosok is arra mennek,
Amerre nekem menni kell
De mondd, mi történne ha egyszer, csak egyszer,
Egyszer az életben nem szállnék fel?

Hosszú volt az éjszaka, felébredtek a régi álmok
Túl messzire mentem,
Vissza már sohasem találok
Áttáncoltam az éjszakát,
Most reggel az élet megy tovább
Nem tűnik fel, ha eltűnök
Nem kaptam szárnyakat, mégis elrepülök!

A Földhöz ragadtak a bátor álmok
Ki megy keresztül, a kristályóceánon?
Nehéz az eső, gyenge a nap
Évek múlnak el egyetlen perc alatt.

Élni akartam csak, de most már győzni kell
Nehéz idők, mégis, valamiben hinni kell
Gonosz varázslat, sötét mágia,
Miféle szellemnek kellett elszabadulnia?

Mondd ki vagy és mért ítélsz
Ha te sem tudhatod meddig élsz!?
Te sem tudhatod, hogy meddig tart még ez az egész!

Hosszú volt az éjszaka, felébredtek a régi álmok
Túl messzire mentem
Vissza már sohasem találok
Nem kaphattam szárnyakat
Pedig álmokat adtam az életért
És életet az álmokért
Álmokat a csókjaidért.

Utolsó év

Utolsó év, elmúlik a nyár
Figyelnek bennünket, közel a határ
Készülj az útra, nem lesznek fegyverek
Egyedül megyünk, ahogy a többiek

Mindenki menekül, elöl a félelem
Átsüt a nap, még átsüt a hegyeken
Elől a félelem, hátul a fájdalom
Utolsó szó a néma szájakon

Lehunyom a szemem, én nem akarok látni
Búcsúzik a vezér, én nem akarok várni
Gyáva vagyok én is, halott aki marad
Halottak a hősök, de én sosem voltam az.

Holnapra vége, figyeld a két kezet
Integet, neked adja a jeleket
Nézd, csak nézd: ennyi év után
Nem felejt újra rád talál

Nézd, csak nézd: túl a hegyeken
Ránk ragyog, valami keleten
Indulunk, te meg a félelem
Nem marad semmi érzelem.

Lehunyom a szemem és látom a holnapot
Mindenből elég mind a két oldalon
Elmegyünk, vár a képzelet
Elmegyünk, én sosem voltam itt!

Üres az ország, menekülj el
Jöjjön, aminek jönnie kell
Tombol a vihar, a forradalom
Mások jönnek más utakon
Nincsen helyed, nincs szereped
Elvesztetted az emberedet
üres az ország, menekülj el
Jöjjön, aminek jönnie kell.

Jobb lesz, hidd el, a csillagokon
Még egy csillag a váll lapodon
Üres az ország, ki lesz a hős
Ki marad itt, ha eljön az ősz.
Mi lesz, ha látom, mi lesz, ha nem
Egy rohadt világból nem kell nekem
Lobog a máglya, viszi a szél
Egy elhagyott ország aludni tér
Hős leszek én is, ha hős, aki lát
Mindenki védi a maga igazát
Hős leszek én is, ha hős, aki lát
Te csukd be a szemed és fogd be a szád
Aludj!

Nincs menedék

Mikor a nap leszállt a hegy mögött
A szívembe bánat költözött és fájt
A városban a fények kigyúltak
A csend katonái visszavonultak hozzám
Az utcákat jártam a titkot keresve
és vártam, hogy legyőzzön végre az este már
Tudtam, hogy ennek is vége lesz egyszer
Egy öngyilkosnak nem kell a fegyver
és nem kell már a nyár.

Aranyba foglalt minket az idő
de inkább kéne már egy igazi nő,
Éjjel az vágyak mind elhulltak
az álmok az agyból kiszabadultak
Rohad a hús és ma elhal a vágy
Egyedül, mégis egyedül vagyok
Arccal a falnak fordulok és megyek tovább
de csak a semmi vár.

Nézem a holdat, az alkohol forgat
Ott van a testem, nincs ami fáj
Tízezer álom az álomhatáron
Nincsenek órák és nincs akadály
A halál nem él, mégis visszatér
Mint a nyár után hozzám az igazi tél.

Fogynak az órák, nincsen elég
Nézem a holdat, nincs menedék
Tízezer álom, tízezer év
Hiába minden, mert nincsen elég menedék
Nekem
Nincs mit vesztenem
Nem elég nekem,
Kedvesem

Ember a földön és ember az égben
Istent hívja, de mind a sötétben vár
Túl sok a fény és túl sok az eszme
Jézus tudta, de ő már messze jár.

És ha fáj a szív, majd nélküle élek tovább
Ha százezerből senki se tudja
Senki se érti, hogy nem bírom már
Nem bírhatom tovább.

Hideg napok

A régi fény már nem ragyog
Az égre fagytak a csillagok
Ránk köszöntenek újra a Hideg Napok

Egy a tél és egy a nyár
Valaki mégis hazajár
Ugyanaz az ország, ugyanaz a kor
De itt is megtörténhet bármi, bármikor

Itt benn a szívem, a másvilág
Míg az ember a Holdra jár
Visszajönnek újra a Hideg Napok
Gyújtsd meg a tüzem, mert megfagyok.

Ha jön az álom…

Túl könnyen útra kelünk
Ez az igazi út
Lányok nyomán menetelünk
Városokon túl
Emlékek között járunk
Csöndes halottak
Nyugtalan lelkük megérint
S ha jön az álom száz év egy pillanat

Túl hamar útra kelünk
Te sem vagy kész
Senki nem jön velünk
Látod és félsz
Énekelsz, hiszed, hogy ezrek
Hallgatják szavad
A tél hosszú, hibás a gyógyszer
Nem lesz több tavasz

Túl könnyen útra kelünk
Gyáva partizán
Fegyverrel menetelünk
A jövő talán?
Minden nap újra kezdjük
Visszahoz az út
Tudjuk, de nem meséljük
Hogy nincs új nap a vágyainkon túl

Túl hamar útra kelünk
Gyáva partizán
Fegyverrel menekülünk
Ahol senki se jár
De ott is éppen olyan, mint nálunk
Mocsár a nap
Óriási hangyákkal hálunk
S ha jön az álom száz év egy pillanat
Ha jön az álom, száz év elmarad

Az idegen

Mindennek vége, többé nem utazom
Kalandok nem várnak rám, ott messze Napnyugaton
Napkelet Napnyugat és az édes álmok
Akárhogy fáj a szívem, jobb lesz ha megtudjátok:

Holnaptól nem leszek itt
Más eszme, más szokások
Új ország, új kalandok
De ott is szépek a lányok

És néha érzem, hogy fáj még
És néha visszajönnék
Onnan hol senki se járt még
Onnan hol senki se várt még

Napkelet Napnyugat és az édes álmok
Akárhogy fáj a szívem, jobb lesz ha megtudjátok:
Holnaptól nem leszek itt
Más eszme, más szokások
Új ország, új kalandok
De ott is szépek a lányok
És itt is szépek a lányok…

  • Megjelenés időpontja: 1990

  • Kiadó: Proton