A Nagy Rohanás

1. Első dal
2. Hajsza
3. Amikor átszakad a gát
4. Visszafordulnék
5. Egyenesen át
6. A világ közepén
7. Mint egy angyal
8. Nagy rohanás II.
9. Nagy rohanás
10. Honvágy

Első dal

Felkelt a nap, átölelt a fény,
Utolsó éj, legelső reggelén,
Nincs több időm, nincs több esély.
Folytatni kell, mielőtt végleg elveszíteném.

Ez lesz az első, ez a szomorú szám,
Különben félek, hogy senki sem figyelne rám,
Ez lesz az első, ez az igazi dal,
Csak annyit ér, amennyit belőlem eltakar.

Még nem volt elég, eltűnt a félelem,
Hosszú az út, lehet, hogy végtelen,
Egész életemben mindig másra vártam,
Istent kerestem, s magamat találtam.

Magasra tartsd a szerelem zászlaját,
Nem bukhat el, örökké vinni kell tovább!
Van még idő, van még esély,
Folytatni kell, mielőtt végleg elveszíteném.

De még él a remény, minden mozdulatban,
Él a remény, minden pillanatban,
Él, a remény, a fűben és a fában,
Él a remény, és én hiszek az ő szavában,
Él a remény, minden gondolatban,
Él a remény, minden mozdulatban,
Él a remény, mindig, mindig más alakban,
Él a remény, hiszek benned és magamban.
Minden gondolatban él a remény.

Hajsza

A Nagy Szigetről elköltözött
A szerelem a Kis Szigetre.
Európában, Amerikában senki nem szerette,
Levelet írt a drága, valaki megtalálta.
Hívott, hogy én is menjek vele az
Elveszett Szív Országába.

A Nagy Szigetről elköltözött
A szerelem a Kis Szigetre,
Európából Amerikába,
Amerikából Afrikába,
Afrikából Ázsiába,
Valaki megtalálta.
Nem kerestem,
Nem szerettem,
Indultam utána.

Vár rám Amerika vagy a Balaton,
Sohasem utazom ezen a vonalon.
De a szívem, a szívem,
A szívem olyan nehéz.
Ez az ország, ez a hatalom,
Lehetek keleten, lehetek nyugaton,
De a szívem, a szívem,
A szívem olyan nehéz.

A Nagy Szigetről elköltözött
A szerelem a Kis Szigetre,
Fiatal volt és elhitte,
Hogy boldogabb lehetne,
Csak élni akart a drága,
Majdnem elhibázta,
Visszajött és sohasem ment már
Idegen Álmok Országába.

Amikor átszakad a gát

Keresd meg este az új adót
Állítsd be rá a rádiót
“Éljen, éljen a rock’n’roll élet”
Csak hívjál és én eljövök érted

Amikor nem bírod tovább
Amikor átszakad a gát
Amikor elsodor az ár
Ha behunyod a szemed
akkor lehet hogy még
hazatalálsz

Bilincs a test, kezed a lánc
Az álmaidtól semmit se vársz
Megkopott már a szerelem fénye
Pedig azt hitted, hogy sose lesz vége

Dobog a szív, rohan a vér
Folyik a hajsza az életért
Kiszállni most már nem lehet
Ha bérbe adtad a lelkedet

Nyomod a gázt, repül a gép
Sohasem éred el az igazi célt
Te sem tudod már, hogy hol a határ
és hol az a hely, ahol majd valaki vár

Egyedül az otthontól távol
Semmit sem értesz egy idegen világból
Kiszállni most már nem lehet
Kölcsönadtad a lelkedet

Visszafordulnék

Elég, elégek!
Van még időm, de mindennek vége,
Futnak a percek és elmennek
Felettünk az évek.
És mi rohanunk utánuk kedvesem,
De veled visszafordulnék szívesen.

Kereslek a városban téged,
Az utcákat járva, élve elégek.
Lehet, hogy nem vagy,
Lehet, nem is leszel.
Sürget az idő,
De sosem jön el,
Lehet, hogy neked mindegy,
De nekem nem, de
Veled visszafordulnék szívesen.

Ó, a fiúk a térről jól ismertek régről,
De ők sem tudtak semmit az egészről,
Hogy miért léptél le olyan hirtelen.
Beismerem,
Nem ismerem a szívedet,
Itthagytad nekem,
És vele megkeresnélek szívesen,
És veled visszafordulnék szívesen.

Semmit se nyersz,
De nem veszthetsz ma semmit el.
A világ végén ha kell,
Bármit teszel, az enyém leszel.

Elég, elégek!
Van még időm, de mindennek vége.
Lenn a taxi vár, az óra áll,
És én fizetek meg érte,
És lehet, hogy neked ez mindegy,
De nekem nem, mert
Veled visszafordulnék szívesen,
Veled visszafordulnék szívesen, kedvesem,
Veled visszafordulnék szívesen,
Veled vissza-vissza-vissza-vissza fordulnék.

Egyenesen át

Koromsötét az éj,
És eltévedt az álom,
És én majdnem átjutottam,
Az utolsó határon.

A kígyó mozdulatlan,
És mindig ölni kész.
Szól: ‘Ha élve átjutottál,
Még nem biztos, hogy visszatérsz!’

Körbe-körbe járok,
Örökre magamba zártalak,
A sejtek között bújkál
Az a boldog pillanat.

A gyönyör kapujában
Mindig rád emlékezem,
Semmit nem jelent már
A fájdalom és a félelem nekem.

Látom még a fényt,
Még hatnak a gyógyszerek,
Én maradnék, de visszahúznak
Féltékeny kezek.

Elszakadt a film,
Pedig csak két éves vagyok,
Soha nem tudom meg már, hogy
Miért születtem, ha mégis meghalok.
Miért születtem, ó, miért lettem,
Miért születtem, miért vagyok?

A világ közepén

És aztán bevillan a kés,
És eldördül a fegyver,
Pedig ez ugyanaz a város és
Ugyanaz a rendszer.

Lelép egy ember
És kialszik a fény,
Egyedül fekszem
A világ közepén.

Lehet, hogy belül van az állat
És kívül csak az ember,
És biztos eljön az a perc,
Mikor helyet cserél egyszer.

Egyedül alszom a világ közepén,
Csak amit érzek, az lehet enyém.
Ha eljön az a perc és elpusztul a világ,
Nem követem el ugyanazt a hibát.

Szerintem én vagyok az álom,
Te pedig az élet,
Tudom, hogy szükséged van rám,
De én nem akarlak téged.

Valaki tudja, hogy milyen a világ,
Valaki néz csak a kirakaton át,
Hogy mi az ami jó, és mi az amit szabad,
Működik a fény benn a tudat alatt.

Sohasem ismertem a titkot,
Soha nem tudtam hogy ki lakik bennem,
De mikor kialszik a fény,
Előjön valaki és megölel engem.

Mint egy angyal

Mint egy angyal
Ki most a földre szállt
Emlékeken túl
Látom még mosolyát
Nem varázslat
Csak egy képzelt szerelem
Úgy vágyom
Úgy várom
Elég már

Mint az álom
Mikor véget ér
Ez maradt csak rég
Megfizettem mindenért
Nézd az ágyam
Véres mint egy csatatér
Nem félek
Visszatérek
Most már épp elég
Mint a vándor
Ki még hazát nem talált
Nincsen visszaút
Járja a Szerelem Sivatagát
Körbe-Körbe
Soha nem lesz vége már
Nincs élet
Nincs álom
Hová tunt a nyár…?

Nagy rohanás II.

Ez a nagy rohanás
Csak én meg ő
Valamit csinálj már végre
Gyerünk, gyerünk!
Sikerül majd vagy lehet hogy nem
Ki az aki jön
Ki mondja meg
Hogy ki lesz velünk
Ki ellenünk
Ha sikerül majd
Vagy ha nem sikerül
Ez a Nagy rohanás

Ez a Nagy Rohanás
Te vagy a hibás
Ha úgy csinálod ahogy mindenki más.
Lehet hogy mindegy, de nekem nem
Veled visszafordulnék szívesen
Van még idő, de már semmi esélyed
Jönnek az évek és az arcodba lépnek
Az álmaid egyszer majd mind utolérnek,
De önmagad ellen senki sem véd meg.

A Nagy Rohanás – ez minden
Nincsen semmim, nincsen
Elvihetnél magaddal
Be vagyok zárva falakkal
Ez a Nagy Rohanás
Belehalok
A végén majd mindent
Letagadok
Ez a Nagy Rohanás
Ma még itt vagyok, de holnap
Nem leszek
Pedig ha Ő hív én boldogan
Vele megyek
Együtt megyünk, együtt leszünk
Gyűlölhetünk és szerethetünk
Ez a Nagy Rohanás
Belehalok
A végén majd mindent
Letagadok
Ez a Nagy Rohanás

De eljön majd a nap
Amikor véget ér a nyár
Mikor a lendület
Nem visz már tovább
Eljön majd érted is
A Nagy-Nagy lelassulás

Nagy rohanás

Ez a nagy rohanás
Csak én meg ő
Valamit csinálj már végre
Gyerünk, gyerünk!
Sikerül majd vagy lehet hogy nem
Ki az aki jön
Ki mondja meg
Hogy ki lesz velünk
Ki ellenünk
Ha sikerül majd
Vagy ha nem sikerül
Ez a Nagy rohanás

Ez a Nagy Rohanás
Te vagy a hibás
Ha úgy csinálod ahogy mindenki más.
Lehet hogy mindegy, de nekem nem
Veled visszafordulnék szívesen
Van még idő, de már semmi esélyed
Jönnek az évek és az arcodba lépnek
Az álmaid egyszer majd mind utolérnek,
De önmagad ellen senki sem véd meg.

A Nagy Rohanás – ez minden
Nincsen semmim, nincsen
Elvihetnél magaddal
Be vagyok zárva falakkal
Ez a Nagy Rohanás
Belehalok
A végén majd mindent
Letagadok
Ez a Nagy Rohanás
Ma még itt vagyok, de holnap
Nem leszek
Pedig ha Ő hív én boldogan
Vele megyek
Együtt megyünk, együtt leszünk
Gyűlölhetünk és szerethetünk
Ez a Nagy Rohanás
Belehalok
A végén majd mindent
Letagadok
Ez a Nagy Rohanás

De eljön majd a nap
Amikor véget ér a nyár
Mikor a lendület
Nem visz már tovább
Eljön majd érted is
A Nagy-Nagy lelassulás

Honvágy

 

 

• Megjelenés időpontja: 1992

• Kiadó: EMI Quint