A Bál

A lemez megrendelhető itt: www.bolt.pálutcaifiúk.hu

A bál
Ilyen egy férfi?
Jégkirálynő
Szombat éjszaka
Fiatal lányok
A tánc
Közel az éjfél
Követem a fényt
Neked írom a dalt
Másnap
Csak úgy csinál

A bál

A fiúk a lányokkal táncolnak reggelig,
Gyerünk, kedves, mutassuk meg nekik!
A világ a szolgám, az én szívem szabad,
Gyerünk, kedves, most mutasd meg magad!

Hány évig tart még a nyár?
A szívünkben örökké talán.
Hány évig tart még a csók
Az arcunkon, ami sohase volt?

Mutasd meg nekik, hogy mi az az élet,
Veled táncolni sohasem félek.
Szorítsd a testem, ha érzem, hogy fáj,
Királynő vagy, de én a király.

Hány évig tart még a nyár?
Nem volt, nem lesz soha talán.
Hány éjjel áll még a bál?
Amíg az élet majd idetalál.

Ilyen egy férfi?

Mint húsból a féreg, úgy mászik előre az órán a nagymutató,
Szervezetemben a szer vezet engem és megfeszít, mint a rugó,
Szemben a pálya, már senki sem várja, késik az éjjeli gyors,
Ki tudja előre, hogy erre a földre magával még mit hoz a sors…

Ilyen egy férfi? Nem ezt akartam,
Nem erre vártam álmaimban.
Tudod, drágám, azt szeretném,
Ha minél előbb elfelednél engem.

Embergép, aki győzni akar, hiába, ha szeretni sem mer,
Kéri az Istent, hogy rajta segítsen, mert többé már nem hat a szer,
Tönkremegy lassan, egy vírus az agyban, csak erre a napra vár,
Lázas a teste, ölelni szeretne, de tudja, hogy ölni muszáj…

Sajnálom, ha felkavartam
Az érzéseid, ha megzavartam,
A gondolkodásod úgyse jó,
A szerelem ma már kihalt szó.

Bocsáss meg, de nem én kértem,
A szerelmet nem én meséltem,
Felejts el és úgy a jó,
A szerelem ma már kihalt szó.

Jégkirálynő

Fagypont alatt a tested,
Ahogy a falnak dőlve szeretkezünk.
Csodálatos a bűn,
Ahogy a jégcsap kezed a hátamhoz ér.

Hó a vállad, jég a melled,
Apád az ősz, anyád a tél,
A tavaszt várjuk mind a ketten,
Nekem a kezdet, neked a vég.

Csodálatos a perc,
Az arcodra mosoly fagyott,
Ne engedd, hogy felengedjen,
Élvezd a pillanatot!

Jégkirálynő! Egy álomból ébredek.
Jégkirálynő! Még érzem a testedet.
Jégkirálynő! Hideg, hideg szerelem.
Jégkirálynő! Adj kegyelmet nekem!

Az álom visszajár,
Mint a halál, olyan biztosan jön.
Minden éjszakám a tiéd lett,
Csak neked őrzöm.

Hideg a vállad, mint a hó,
Jéghideg szenvedély.
Tiéd lettem mindörökre,
De gyűlöllek a testedért.

Szombat éjszaka

Véget ért a szombat éjszaka,
Én is lassan elindulok haza.
Látod, már csak ketten vagyunk,
Egymásnak nem hazudhatunk.

Eljön a reggel értünk, kedvesem,
Mindent elölről kell kezdenem.
A végét tudjuk, mégis megteszem,
Felejtsük el egymást csendesen!

Túl szép volt, hogy igaz legyen,
Túlságosan meztelen.
Ez is álom, véget ért,
Megfizetek mindenért.

Fiatal lányok

Fiatal lányok, rátok nézek,
Rátok nézek, és semmit nem látok.
Fiatal lányok! Miért tettétek?
Nem is volt soha, mégis elvesztettétek.

Vége a dalnak, ó fiatal lányok,
Ettől a szerelemtől semmit nem várok.
Nem, nem, nem, nem megyek fel,
Nem kell a testetek!
Nem, nem, nem, nem megyek fel,
Egyedül élvezek!

Fiatal lány vagy torkom a késeden,
A fiatalságod bilincs a két kezemen.
Segítség! Segítség! Izgató kegyetlenség!
Egyedül nem bírhatom! Segítség! Segítség!

Jóleső izgalom. Egy kicsi-kicsi fájdalom.
Nem kell, hogy védekezz, erőszak önmagadon.
Térdelj le, ha kell az életed,
Ne hagyd, hogy végezzek veled!
Térdelj le, ha kell az életed,
Szerelmem, használd a testedet!

A tánc

Ez az, ami kell nekem,
Feldobom a két kezem,
Semmitől se félek én.

A másik oldal messze van,
Én visszamennék boldogan,
De túl nagy már a tét.

Behunyom a két szemem,
Repül a világ velem,
Magába szív a fény.

Minden álom teljesül,
Repülünk a Nap körül,
És repül a világ velem.

Állj meg! – Olyan rövid az élet.
Állj meg! – Én már semmitől se félek.
Állj meg! – Jöhet bármi már.

Megszakad a szív
A lelkem messze, messze jár.

Ez az, ami kell nekem,
Álmodom vagy képzelem,
De nincs már több időm.

Behunyom a két szemem,
Eltűnik a félelem,
Kezdődhet az életem,
Most kezdődjék a tánc!

Közel az éjfél

Közel az éjfél,
Veszélyes zónához értél,
A csengő felsikít.
A repülő elrepít,
Mint az álom,
Nehezen érkezel.
S ha jön a reggel,
Tudom menni kell,
Te se létezel.

Csak egy éjszakát, csak egy éjszakát,
Amíg a hadsereg menetel a szívemen át
Keményen csattan a lábuk a testemen
Ahogy a szerelem átvonul a szereteten.

s a tenyered befogja a szemeimet,
De én a szívemmel látom az igazi neved.
Itt az élet határán, a másik oldalon,
Enyém a világ de tiéd a hatalom.

Nézd, ma tiszta az ég,
Isten ma rád néz fentről,
Hogy lássa, élsz-e még,
Hogy bírod-e még.

Az a nap még sajnos messze van,
Mikor hátradőlhetek boldogan.
Hideg napok jönnek,
Szemedre fagynak a könnyek.

Kemény kegyetlen lesz a tél,
És lesz majd, akinek véget ér,
De neked élni kell, élni kell,
A szabadságot sohasem érheted el.

Közel az éjfél,
Veszélyes zónához értél,
A csengő felsikít.
A félelem elvakít,
De az álom
Csak most kezdődik el.
Hol az az ország,
Hol az a hely,
Ahol élni kell?)

Követem a fényt

Lassan véget ér az éj,
Sötétben hallom léptedet.
Aludni kéne még tovább,
De nem tudok.

Hosszú volt az éjszaka,
Kihűlt minden szenvedély,
Tüzét már fel nem gyújthatom.

Keresem a fényt,
Követem a fényt.

A tegnap nagyon messze már,
Egy tiszta folt a lelkemen.
A hajnal vörösre festi át
Emlékedet.

Ködben úszó városok,
Merre volt az én hazám?
Házamat már nem lelem,
Reménytelen.

Elfecsérelt éveink
Ennyi volt az ifjúság.
Megannyi elképzelt világ
Messze száll.

Minden éjjel, minden nap,
Mindig téged vártalak.
De most hogy itt vagy,
Nem tudom, mit akarok én.

Neked írom a dalt

Hej! Te, aki az utcán újságot árulsz,
És 5-kor kelsz, zötyögsz villamoson,
És éjjel tanulsz, és fáj a szemed,
És a fáradtságtól a könnyed kicsordul.
Adj egy percet nekem az életedből!

Hej! Te, aki nappal a dolgodat végzed,
S géped vezeted és hajtod magad,
És embert gyógyítasz és gyereket tanítsz,
És este fáradtan várod az álmodat,
Te is adj egy percet az életedből!

Vártam rá, hogy elmondjam, hogy elénekeljem,
Hogy tudd, hogy érezd, hogy elhidd nekem,
Hogy Neked szól a gitár, Neked zörög a dob,
Neked gyúlnak a fények, és csak Neked írom a dalt!
Neked énekelek! Neked írom a dalt! Neked énekelek!

Asszony! Te, aki életet adtál kezemnek,
Hogy Neked is írjon egy dalt.
Most ülj le szépen, tedd öledbe kezed,
És hunyd be a szemed, és csendben figyelj rám.
Még egy percet kérek az életedből!

Lány! És most Te jössz a sorban,
Kinek tudnia kell, hogy Rád is vár még egy dal.
Oh, de nem ez a dal, egy sokkal szebb,
Ami csak a Tiéd! Oh, most figyelj rá!
Adj egy percet nekem az életedből!

Másnap

Egyedül vagyunk, teljesen egyedül,
Senki sem támad, senki sem menekül,
Csendben várjuk az utolsó csatát.

Üres az utca, üres a tér,
Felkavarja a hamut a szél,
Az utolsó előtti háború után.

Fekete-fehér film az élet,
Lassú a halál, lassú az méreg,
Fehér a fény, fekete az eső.

Fiatal leány, aki előttem áll,
Fiatal, mégis túl öreg már,
Az utolsó előtti háború után.

Hideg a szél és senki se véd meg,
Gyönge vagyok és szeretlek téged,
Felkel a Nap és mindennek vége már.

Feküdj le mellém, ölelj magadhoz,
Távol a földtől, közel a Naphoz,
Az utolsó előtti háború után.

Csak úgy csinál

Nagyon szép, a haja lobog,
Végigtáncol az utcákon,
Sötét ruhája ráncai között
Senki nem látta, mikor átgázolt
A szívemen, mint egy hadsereg,
Keményen, ritmusra lépkedett.

És közben úgy csinált, mintha nem tudná,
Hogy legalább száz éve várok rá,
És közben úgy csinált, mintha nem tudná,
Hogy legalább száz éve várok rá,
És közben úgy csinált, mintha nem tudná,
Hogy szeretem,
És közben úgy csinált, mintha nem lenne jó velem.

Nagyon szép, a haja lobog,
Már messziről látom,
Sötét ruhában, átbújik a kerítésen, ahol várom.
Oly régóta, mint egy kisgyerek,
Kinek nem mondták meg, hogy nem lehet,
És közben úgy csinált, mintha nem tudná,
Hogy legalább száz éve várok rá,
És közben úgy csinált, mintha nem tudná,
Hogy legalább száz éve várok rá,
És közben úgy csinált, mintha nem tudná,
Hogy szeretem,
És közben úgy csinált, mintha nem lenne jó velem.

Kevés a fény és hangos a zene,
Ülünk a sarki bárban,
És nem tudom, hogy miért nem vele vagyok,
Mikor úgy érzem, rögtön szétszakadok.
Ott legbelül egy villanás,
És rohanok, nem kell már senki más.

Megjelenés időpontja: 1991
Kiadó: Proton