Best Of Pál Utcai Fiúk

1. Bál
2. Szerelemharc
3. Közel az éjfél
4. Gyilkos szerelem
5. Hajsza
6. Félek
7. Semmi sem véletlen
8. A háború vége
9. Visszafordulnék
10. Hideg napok
11. Első dal
12. Csak az a jó
13. Nehéz idők
14. Lepkegyűjtő
15. Nem szerettelek
16. Fiatal lányok

Bál

A fiúk a lányokkal táncolnak reggelig,
Gyerünk, kedves, mutassuk meg nekik!
A világ a szolgám, az én szívem szabad,
Gyerünk, kedves, most mutasd meg magad!

Hány évig tart még a nyár?
A szívünkben örökké talán.
Hány évig tart még a csók
Az arcunkon, ami sohase volt?

Mutasd meg nekik, hogy mi az az élet,
Veled táncolni sohasem félek.
Szorítsd a testem, ha érzem, hogy fáj,
Királynő vagy, de én a király.

Hány évig tart még a nyár?
Nem volt, nem lesz soha talán.
Hány éjjel áll még a bál?
Amíg az élet majd idetalál.

Szerelemharc

A támaszponton rémes a helyzet, menekülni kell,
Fedezékből fedezékbe, nem rejt semmi el.
Ki akarok törni, ki akarok szállni, túléltem az időt,
Felemelt fejjel arccal a falnak várom a következőt.

A párnákon még dúl a harc, a negyedik ütközet,
Újra meg újra meghalok és megütközöm veled.
A testek izzadt háborúját senki se veszti el,
Gyenge test küzd szemtől szembe
A gyilkos szerelemmel.

Szerelemharc – a drága vér,
Szerelemharc – megfizetsz mindenért,
Szerelemharc – akár az istenek,
Én nem veszíthetek.

Még tart a harc, a győzelem még mindig messze van,
Az utolsó ütközet, de nem adom meg magam.
Ha meg kell halni, így halok meg, gyönyörű halál,
Még egy percig hős lehetek a szerelem oldalán.

Közel az éjfél

Közel az éjfél,
Veszélyes zónához értél,
A csengő felsikít.
A repülő elrepít,
Mint az álom,
Nehezen érkezel.
S ha jön a reggel,
Tudom menni kell,
Te se létezel.

Csak egy éjszakát, csak egy éjszakát,
Amíg a hadsereg menetel a szívemen át
Keményen csattan a lábuk a testemen
Ahogy a szerelem átvonul a szereteten.

s a tenyered befogja a szemeimet,
De én a szívemmel látom az igazi neved.
Itt az élet határán, a másik oldalon,
Enyém a világ de tiéd a hatalom.

Nézd, ma tiszta az ég,
Isten ma rád néz fentről,
Hogy lássa, élsz-e még,
Hogy bírod-e még.

Az a nap még sajnos messze van,
Mikor hátradőlhetek boldogan.
Hideg napok jönnek,
Szemedre fagynak a könnyek.

Kemény kegyetlen lesz a tél,
És lesz majd, akinek véget ér,
De neked élni kell, élni kell,
A szabadságot sohasem érheted el.

Közel az éjfél,
Veszélyes zónához értél,
A csengő felsikít.
A félelem elvakít,
De az álom
Csak most kezdődik el.
Hol az az ország,
Hol az a hely,
Ahol élni kell?)

Gyilkos szerelem

Megöl majd érted a szerelem
Hátulról támad majd nekem
Úgy kellesz, úgy kellesz nekem
Úgy kellesz úgy kell a szerelem

Leszokni rólad nem tudok
Még egyet még egyet akarok
Úgy kellesz, úgy kellesz nekem
Úgy kellesz úgy kell a szerelem

Túl nagy a hely és túl kevés az idő
Túl sok a férfi nekem túl kevés a nő
Ne válassz engem én úgysem az vagyok
Egy életen át még én sem hazudhatok

De egyszer próbáld meg velem,
Kegyetlen, utolsó szerelem
Úgy kellesz, úgy kellesz nekem
Úgy kellesz úgy kell a szerelem

Ez lesz az utolsó alkalom
Az utolsó ugrás az utolsó napon
Az utolsó szó, az utolsó lapokon
Ez lesz az utolsó, hiába számolom

A pusztulás lebeg fejünk fölött
Az utolsó ember a sarkon rád köszön
Utolsó napunk, utolsó perce
Csak a vágy villamosa
Nem jár már erre

Szemellenzős szexuális élet
Testünk, lelkünk az őrült vágyaké lett
Elegánsan verd fejed a falba
Agyad a ruhád, nehogy bemocskolja.

Hajsza

A Nagy Szigetről elköltözött
A szerelem a Kis Szigetre.
Európában, Amerikában senki nem szerette,
Levelet írt a drága, valaki megtalálta.
Hívott, hogy én is menjek vele az
Elveszett Szív Országába.

A Nagy Szigetről elköltözött
A szerelem a Kis Szigetre,
Európából Amerikába,
Amerikából Afrikába,
Afrikából Ázsiába,
Valaki megtalálta.
Nem kerestem,
Nem szerettem,
Indultam utána.

Vár rám Amerika vagy a Balaton,
Sohasem utazom ezen a vonalon.
De a szívem, a szívem,
A szívem olyan nehéz.
Ez az ország, ez a hatalom,
Lehetek keleten, lehetek nyugaton,
De a szívem, a szívem,
A szívem olyan nehéz.

A Nagy Szigetről elköltözött
A szerelem a Kis Szigetre,
Fiatal volt és elhitte,
Hogy boldogabb lehetne,
Csak élni akart a drága,
Majdnem elhibázta,
Visszajött és sohasem ment már
Idegen Álmok Országába.

Félek

Félek a tűztől, félek a víztől,
Félek a hótól, félek a jégtől,
Félek a téltől, félek a nyártól,
A megszületéstől, a pusztulástól.

Félek az AIDS-től, félek a ráktól,
Félek a fűtől, félek a fától,
Az iskolától és a tanártól,
Az ébredéstől, az álmodástól.

Félek a szextől, félek a lánytól,
Félek apámtól és félek anyámtól,
Félek a rendőr gumibotjától,
És félek az isten haragjától.

Félek a zajtól, félek a fénytől,
Félek a csendtől és a sötéttől,
A kísértetektől, a szellemektől,
Az állatoktól és az emberektől.

Félek a vértől, félek a tűtől,
Félek a drogtól, és félek a fűtől,
Félek az újtól, félek a mástól,
A megérkezéstől, az elindulástól.

Félek a Naptól, és félek a Holdtól,
Félek a rossztól, és félek a jótól,
Félek a sorstól, a csillagoktól,
És félek, félek önmagamtól.

Semmi sem véletlen

Ez csak egy tévedés volt,
Csak egy durva játék,
Ez csak egy félreértés,
Csak egy elkésett ajándék.

Sok volt a véletlen,
Semmit sem értettem.
Ebben az életben,
Sok volt a véletlen.

Acélgolyó a szívben,
Az élet még egy pillanat.
Kiestem a lendületből,
Hogy láthassam végre az arcodat.

Ebben az életben
Semmit sem értettem,
Semmit sem éreztem
Ebben az életben.

Eltűntem váratlan,
De nem voltam ártatlan,
Ebben a városban,
Ebben az álomban.

És most a hajnalt várom,
Amikor nem vigyáznak rád.
Eljövök én is érted,
Úgy, ahogy te is elhagytál.

Ebben a városban,
Ebben az életben,
Ebben az álomban
Semmi sem véletlen.

A háború vége

Elvonult egy vesztes hadsereg,
A békeévet senki nem éri meg.
Tarkón minden kéz és földre néz a szem,
A háborúnak vége, azt hiszem.

Csendes, minden a háborúnak vége,
Minden ugyanúgy történt,
Ahogy nagyapám is mesélte.
Cigaretta a kézben, nem a fegyverem viszem,
A háborúnak vége, azt hiszem.

A város körbevesz, gyilkos az áldozatát,
Az úton érkezünk majd, nem a falakon át.
Furcsa győzelem bénán és betegen,
A háborúnak vége, azt hiszem.

A tv-ben az arcok a harcokról beszélnek,
Én most múltam csak tizenhét,
De gyűlölöm már az egészet.
A szívem összetörve, ennyi maradt nekem:
A szenvedés, a bűn, a félelem,
Elvesztettem az egész életem,
De a háborúnak vége.

Visszafordulnék

Elég, elégek!
Van még időm, de mindennek vége,
Futnak a percek és elmennek
Felettünk az évek.
És mi rohanunk utánuk kedvesem,
De veled visszafordulnék szívesen.

Kereslek a városban téged,
Az utcákat járva, élve elégek.
Lehet, hogy nem vagy,
Lehet, nem is leszel.
Sürget az idő,
De sosem jön el,
Lehet, hogy neked mindegy,
De nekem nem, de
Veled visszafordulnék szívesen.

Ó, a fiúk a térről jól ismertek régről,
De ők sem tudtak semmit az egészről,
Hogy miért léptél le olyan hirtelen.
Beismerem,
Nem ismerem a szívedet,
Itthagytad nekem,
És vele megkeresnélek szívesen,
És veled visszafordulnék szívesen.

Semmit se nyersz,
De nem veszthetsz ma semmit el.
A világ végén ha kell,
Bármit teszel, az enyém leszel.

Elég, elégek!
Van még időm, de mindennek vége.
Lenn a taxi vár, az óra áll,
És én fizetek meg érte,
És lehet, hogy neked ez mindegy,
De nekem nem, mert
Veled visszafordulnék szívesen,
Veled visszafordulnék szívesen, kedvesem,
Veled visszafordulnék szívesen,
Veled vissza-vissza-vissza-vissza fordulnék.

Hideg napok

A régi fény már nem ragyog
Az égre fagytak a csillagok
Ránk köszöntenek újra a Hideg Napok

Egy a tél és egy a nyár
Valaki mégis hazajár
Ugyanaz az ország, ugyanaz a kor
De itt is megtörténhet bármi, bármikor

Itt benn a szívem, a másvilág
Míg az ember a Holdra jár
Visszajönnek újra a Hideg Napok
Gyújtsd meg a tüzem, mert megfagyok.

Első dal

Felkelt a nap, átölelt a fény,
Utolsó éj, legelső reggelén,
Nincs több időm, nincs több esély.
Folytatni kell, mielőtt végleg elveszíteném.

Ez lesz az első, ez a szomorú szám,
Különben félek, hogy senki sem figyelne rám,
Ez lesz az első, ez az igazi dal,
Csak annyit ér, amennyit belőlem eltakar.

Még nem volt elég, eltűnt a félelem,
Hosszú az út, lehet, hogy végtelen,
Egész életemben mindig másra vártam,
Istent kerestem, s magamat találtam.

Magasra tartsd a szerelem zászlaját,
Nem bukhat el, örökké vinni kell tovább!
Van még idő, van még esély,
Folytatni kell, mielőtt végleg elveszíteném.

De még él a remény, minden mozdulatban,
Él a remény, minden pillanatban,
Él, a remény, a fűben és a fában,
Él a remény, és én hiszek az ő szavában,
Él a remény, minden gondolatban,
Él a remény, minden mozdulatban,
Él a remény, mindig, mindig más alakban,
Él a remény, hiszek benned és magamban.
Minden gondolatban él a remény.

Csak az a jó

Elmúlt egy év és semmit nem tettem,
Egy kicsikét aludtam, egy kicsit szerettem,
Sírtam, nevettem, de semmit nem bánok,
Neked is drágám csak ennyit kívánok:
Nézz szét, és azt, ami szép,
Ha észreveszed majd, nekem ennyi elég,
Nézd, az ég, az igazi kék,
Ne kérdezd tőlem soha többé, hogy miért!

Csak az a szép, ami egyszer majd véget ér,
Csak az a jó, ami nem pótolható,
Csak az a szép,
Csak az a jó.

Elmúlt egy év, hogy magamra hagytál,
Semmit nem kértél és semmit nem adtál.
Felépítek majd egy másik világot,
Egy kicsit fáj még, de semmit nem bánok.
Rád másvalaki vár,
Az ki téged itt keresne, már csak engem talál,
És én még itt maradok,
Felelni másnak soha többé nem tudok.

Nehéz idők

A reggel igazi magyar reggel,
A munka vár, én nem maradhatok.
Csodálatos a rendszer,
Ez a rendezettség, a legnagyobb fokon.
A villamosok is arra mennek,
Amerre nekem menni kell.
De mondd, mi történne,
Ha egyszer, csak egyszer,
Egyszer az életben nem szállnék fel?

Hosszú volt az éjszaka,
Felébredtek a régi álmok.
Túl messzire mentem,
Vissza már sohasem találok.
Áttáncoltam az éjszakát,
Most reggel az élet megy tovább.
Nem tűnik fel, ha eltűnök,
Nem kaptam szárnyakat, mégis elrepülök.

A földhöz ragadtak a bátor álmok,
Ki megy keresztül majd a kristályóceánon?
Nehéz az eső, gyenge a nap,
Évek múlnak el egyetlen perc alatt.

Élni akartam csak, de most már győzni kell,
Nehéz idők, mégis valamiben hinni kell.
Gonosz varázslat, sötét mágia,
Miféle szellemnek kellett elszabadulnia?

Mondd ki vagy, és miért ítélsz,
Ha te sem tudhatod, meddig élsz?
Te sem tudhatod,
Hogy meddig tart még ez az egész.

Hosszú volt az éjszaka,
Felébredtek a régi álmok.
Túl messzire mentem,
Vissza már sohasem találok.
Nem kaphattam szárnyakat,
Pedig álmokat adtam az életért,
És életet az álmokért,
Álmokat a csókjaidért.

Lepkegyűjtő

Fürdés közben kilesi a lányokat
Kloroformmal altatja a rovarokat

Lepkegyűjtő

Szerelemre éhes szerelemre vár
Szerelemből gyilkol, ha megtalál

Lepkegyűjtő

Ha meg akarod nézni a hírhedt gyűjteményt
Megtekintheted
De ha nő vagy vigyázz, mert a nőket
A pincébe csalja,
Elaltatja
Levetkőzteti és
Gombostűre szúrja

Csak élvezni bizonyos húsokat
Sokat akart de nem túl sokat

Lepkegyűjtő

Szerelemre éhes szerelemre vár
Szerelemből gyilkol, ha megtalál

Lepkegyűjtő

Csak élvezni bizonyos húsokat
Sokat akart de nem túl sokat

Szerelemre éhes szerelemre vár
Szerelemből gyilkol, ha megtalál

Ha meg akarod nézni a hírhedt gyűjteményt
Megtekintheted
De ha nő vagy vigyázz, mert a nőket…

Nem szerettelek

Nem szerettelek soha, soha,
Én igazán nem szerettelek,
Mégis ma újra kezdeném,
Tudom már, hogy többé nem lehet.

Nem szerettelek soha, soha,
Mégis most újra álmodok,
Nem voltál senki nekem,
Miattad mégis meghalok.

Százszor is újra kezdeném,
Úgy jó, ha mindig szenvedünk.
Igazán te sem szerettél,
Boldogok többé nem leszünk.

Fiatal lányok

Fiatal lányok, rátok nézek,
Rátok nézek, és semmit nem látok.
Fiatal lányok! Miért tettétek?
Nem is volt soha, mégis elvesztettétek.

Vége a dalnak, ó fiatal lányok,
Ettől a szerelemtől semmit nem várok.
Nem, nem, nem, nem megyek fel,
Nem kell a testetek!
Nem, nem, nem, nem megyek fel,
Egyedül élvezek!

Fiatal lány vagy torkom a késeden,
A fiatalságod bilincs a két kezemen.
Segítség! Segítség! Izgató kegyetlenség!
Egyedül nem bírhatom! Segítség! Segítség!

Jóleső izgalom. Egy kicsi-kicsi fájdalom.
Nem kell, hogy védekezz, erőszak önmagadon.
Térdelj le, ha kell az életed,
Ne hagyd, hogy végezzek veled!
Térdelj le, ha kell az életed,
Szerelmem, használd a testedet!

• Megjelenés időpontja: 1997

• Kiadó: EMI Quint