Ha Jön Az Élet…

Megfejtés
1.2.3.1.
Tréfa
Bilincs
Angyal
Sorozat
Egyszer, majd…
Újra
Lecsónak jó lesz
Kilencedik hónap
Néha
Indián
Ikrek
Kisbolygó

Megfejtés

Most már nem szól semmiről
Az régen volt, hogy bármiről
Énekelt az énekes
Azt hitted, hogy lényeges…

1.2.3.1.

Még egy éjszak a bárban, hosszú lányok rövid ruhában.
Angyal szállt el az égen, mindenki várta, hogy véget érjen
ez az év vagy ez az élet.
Remeg a Föld, dörög az ég, röhög az Ördög közel a vég.
Alul az írás felül a fej, te vagy a vesztes fizetni kell!
Láthatóan halhatatlan, csak egy villanás az agyban,
extra pörgés tripla csavar, várom, hogy táncoljak az igazival,
amíg elvonul a vihar.
Remeg a Föld, dörög az ég, röhög az Ördög közel a vég.
Már semmi se számít, már semmi se fáj, ne menekülj, ne kiabálj!
Minden térben, minden időben, lehet férfiban vagy nőben.
Már mindenkinek megvan a párja, ez az évezred utolsó éjszakája
aki látja az imádja!!
Szakad a hús, habos a vér. Repül bálna világ tetején, megöl a zaj,
vakít a fény.
Bekerít. Utolér.

Tréfa

Mi lesz, ha egyszer
Felébred az Isten
És kiderül majd akkor,
Hogy ez az “annyi minden”
Amiről azt hittem,
Hogy ez az én világom
Soha nem volt semmi
Csak egy furcsa álom

Amit annyira szerettem,
Hogy élni tudtam érte
Sokszor megfizettem
De mindig megérte
(nekem)

mi lesz, ha egyszer
felébred az Isten
felül az ágyában
mosolyog egy viccen
Álmában hallotta
S mert jó volt a tréfa
Nem felejti el
Gondol rá néha-néha,

Hogy az élet, meg a Halál
Meg az elfelejtett évek
A hullámok a parton
A szívemben az ének
Aludj el újra
Aludj még kérlek
Vérből és sárból
Jól összegyúrva
Most és mindörökké
Még egyszer újra, meg újra, meg újra…

Mi lesz, ha egyszer
Felébred az Isten
Felül az ágyában
Felnevet egy viccen
Álmában hallotta
S mert jó volt a tréfa
Nem felejti el
Gondol rá néha-néha

Lehet, csak ennyi
Én mindenkiben hittem
Mi lesz, ha egyszer
Felébred az Isten
Semmi sem számít
Ha úgyis elmúlik
Elmúlik minden

Bilincs

Bilincseld a kezed hozzám
Dobd a kulcsot messze el
Zárd az ajtót száz lakattal
Az emlékeimet töröld el

Megpróbáltam félreállni
És visszakapni a szívedet
És visszakapni a szívemet
Itt minden megtörténhetett
De tudom jól, hogy minden hiába
Megtörtént minden, ami
Megtörténhetett
Szögesdróttal vegyél körbe
Építs falakat körém
Minden sarkon egy őrtoronnyal
S a börtönőr magad legyél

Nekem késő, neked durva
Tudod jól, hogy szokni kell
Tudom, jól, hogy szökni kell
Vagy behunyt szemmel tűnni el
Nem szeretnék “nem szeretni”
Behunyt szemmel tűnni el

Füledbe súgom: “Mindörökké
Kell, hogy boldogabb legyél
Kell, hogy boldogabb legyél”
Eltűnsz majd, ha itt a tél
Ne gondolj most semmi másra
Én eltűnök ha itt a tél.

Angyal

Sose hagyj el, én sem adlak
Se felhőknek, sem a madaraknak
Holdnak nem, talán a napnak
De nem ami elmúlt, csak a holnapnak.

Az égben sétálsz, mikor alszol
Még senkire nem haragszol
Darab szén csak a legszebb gyémánt
Vak voltam, ki egyszerre fényt lát
És süket és néma, mert nem figyeltem
Arra, hogy mit mond bennem az Isten
De nincsen vallás, és nincsen eszme
És lehet, hogy semminek nincs értelme
Hát ennyire egyszerű ez az élet
Az összes titok semmivé lett
Tudom a helyem, és tudom a dolgom
És nem kell már végig gondolnom, hogy a világ milyen gyáva
Akkor támad mikor senki se várja, mikor senki se látja
Lesből gyilkol, nem szemtől szembe
Esélyt sem hagy a győzelemre nekem.

De rajtam most már nincs hatalma
Nekem nem kell már a birodalma
Se hús, se kín, se szerelem
Mindent Te jelentsz nekem.

Sorozat

Mi lesz ha nem lesz vége
S 2017-re
Vég nélkül hömpölyög a sorozatod
Körbefonnak a képek
Túl mélyre érnek
Benned, de nélküled élik a holnapot

Rejtőzz, minden hiába
Öltözhetsz álruhába
Már semmi nincsen ami megkísért
Megvereted magad, hogy sírhass
Lecsúszol, hogy verset írhass
Mindent tudsz, anélkül, hogy értenéd

És mikor itt a reggel
Rájössz, hogy nem veszett el
Csak rajtad is valami átok ül
De túl veszélyes az élet
Túl szeszélyes
Aki fél, csak az menekül

Sínek közt nyugat fénye
Nem vonz az alagút vége
A jobb napok
Nincs benned a régi tűz már
Hiába a folyóra néző ablakok

Bezárt a négy fal végleg
Nincsenek sorozatvégek
Hétágú hajnal kínoz
De nem laksz közel a hídhoz
Ami visszavisz majd az álmaidhoz

Mi lesz ha nem lesz vége
S 2017-re
Vég nélkül hömpölyög a sorozatod
Körbefonnak a képek
Túl mélyre érnek
Benned, de nélküled élik a holnapot
Mehetnél messze/messze
Délre, vagy tengerekre
De te folytatod
Nincs benned már kalandvágy
Hiába folyóra néző ablakok

Egyszer, majd…

Egyszer, majd írok egy dalt neked
Ha hallod majd, biztosan én leszek
Akire vársz, és akiért élsz
Aki mellett semmitől se félsz

Egyszer, majd egy szigetre elmegyünk
Lesz sok pénzünk és lesz új útlevelünk
Az óceán minket majd átölel
És azt kívánjuk, hogy sohase múljon el

Egyszer, majd eljön a pillanat
Mikor elmegyek és mindenki itt marad
És ott lesz majd egy könnycsepp
A szemeden
De túlél minket ez a szerelem

Újra

Újra beálltam hát a körbe
A lábam még remeg, de a kezem ökölbe
Szorítom, mintha lenne
Nekem is okom még a küzdelemre

Felemelem most az arcom
A tollamat, mintha a kardom
Lenne, úgy mártom a vérbe
Csak ne ez legyen a vége

Megváltozott minden az éjjel
A legfontosabbat nem mondtam még el
Mindenem odaadom érte
Csak addig még ne legyen vége

Amikor majd rám talál
És így szólít meg a Halál
“Szedd össze pár emléked,
eljöttem végre érted!”

és ott állok majd behunyt szemmel
mint aki már szólni nem mer
hogy el sem köszönhettem tőled
hogy elpazaroltam minden időmet

csak ne így legyen a vége
megteszek mindent érte
egyszer majd te is megérted
hogy mennyire szeretlek téged

Lecsónak jó lesz

Legyen egy folyó parttalan,
se vége se hossza és bizonytalan
vagyok magamban, mert nem tudom,
hogy mi vár rám a másik oldalon.
Vagy legyen egy ösvény,
egy erdei, a kerek erdő, a mesebeli,
de a történet innen változik
itt az út kétfelé ágazik.
Nincsen rossz és nincsen jó,
mind a kettő hasonló,
mind a kettő elvezet
a szeretet és a gyűlölet.
Legyen egy ház fenn a dombokon,
a kertben paprika, paradicsom.
Én annyi mindent szeretnék,
az se baj hogyha nem túl jó, ha nem túl szép.

Lecsónak jó lesz, lecsónak jó lesz, lecsónak így lesz jó X2

Legyen egy ország ami távoli,
mégis itt vannak a határai.
Hol nem lesznek hősök a gengszterek
és a tolvajok nem lesznek miniszterek.
És nem kell az utcán félni éjszaka,
hogy van rá esély, hogy élve jutok haza.
A szeretet nem csak egy üres szó,
és az se baj, hogyha nem túl jó.

Lecsónak jó lesz, lecsónak jó lesz, lecsónak így lesz jó X2

Legyen egy dal amiben mondhatom,
hogy milyen itt fennt a színpadon.
Lehet, hogy egyszer megérted,
hogy miért csinálom az egészet.
Tudod az élet nagyon más,
mint a könyvekben, mint a filmeken.
Én nem akarok lenni már senki más.
Valaki téged akar!
Én nem vagyok isten higgyél bennem!

Lecsónak jó lesz, lecsónak jó lesz, lecsónak így lesz jó!

Kilencedik hónap

Lebeg a testem az űrben, kicsi a tér.
Hallom a csontjaid hangját és dalol a vér.
Meleg a nyár, hideg a tél, de engem semmi baj nem ér,
Körben az angyalok ülnek, Te vagy a kezdet s én a vég.
Végtelen mély ez a tenger és nagy a világ.
Semmi sem érinthet engem és semmi se fáj.
Magas a fal, se zene se zaj nem elég, nem törhet át,
Újra meg újra kiáltok, s verem a szíved ritmusát.

Félek, ha kell, majd nem jön el,
Ha eljön majd, nem érdekel,
És nem felel, ha kérdezem,
És nem értem, hogy mit jelent ez az egész.

Tíz perc alatt eltűnik, még hallgatom a hangodat,
Tengerparti hangulat, eltűnik, de megmarad.
Fény a szemében és az agyam titkos rejtekében,
Bezárva már nem értem, még mire vár.
Ha vége van, ha nincs tovább,
Ha elhiszem, hogy ennyi jár,
Ha elveszít, hadd vesszen el,
Ha eltűnik, hát tűnjön el (nem hiszem el),
Már nem érdekel.

Néha

A földön alig állsz
Mégis a holdra vágysz
Túl szűk idő
Ki tudja, mit vesz elő
Fiad is vár
Lányod is már
Néha mégis fáj
Régen más voltál

Még csak most kezdted el
És neki már menni kell
Utoljára ölel
Az élet máshol telel
Most azt mondja nem
Aztán mégis igen
Néha mégis kell
Hogy dallal altasd el

Az évek így múlnak el
És te már semmiben nem hiszel
Lehettél volna más
De mindig más a hibás
Miért kell az egész
Ha csak ennyi volt és kész
Néha mégis szép
És néha ennyi elég

És nincsen más
Nincsen ami jobb
Minden csupán illúzió
Fekszem arccal a sárban
És a mennyekben érzem magam
Annyira fáj és annyira jó

Indián

Az arcomat most a hideg fénybe
Mártom
Kihalok én is, akár az indiánok
Nem lehet többé szabad állat
A bűneimre nincsen már bocsánat

És nem hagyok túl sok nyomot
Magam után
Úgy tűnök el, mint egy igazi indián

Olyan leszek most én is, aki voltam
Amikor még az életem pazaroltam
Aki nem szettem volna lenni régen
Amikor még az Istentől se féltem

Amennyi jár, csak annyi kell
Csak annyi nő, csak annyi hely
Csak rövid idő és semmi más
Csak annyi kell, amennyi jár

A folyón átkelek most a másik partra
Ott nem haragszom többé már magamra
Édes, véget ér most az aranyélet
De tudom jól, neked hiába is mesélek
– úgysem érted –

amennyi jár, csak annyi kell
csak annyi nő, csak annyi hely
csak rövid idő és semmi más
csak annyi kell, amennyi jár
Nekem!

De ezek az évek is egyszer véget érnek
Ki dönti el, hogy mennyit és mit érek
Egyik nap, majd egy másik buszra szállok
Aztán kihalok én is, akár az indiánok

Amennyi jár, csak annyi kell
Csak annyi nő, csak annyi hely
Csak rövid idő és semmi más
Csak annyi kell, amennyi jár

Ikrek

Gyönyörű szép, vakít az ég
Ez az a nap, ez az az év
Hiába jó, nem élvezem
Hiába jó, ha nem szeretem

Ha nem hat a hit, adj valamit
Ami nem vakít, nem alakít
Csak nyugtat, partra tesz
Magához húz, elereszt

Annyira fáj, mert gyönyörű volt
Most remeg a föld és vérzik a hold
Hiába szép ha nem visz át
Drágám, jó éjszakát!

Repül a gép, visz a hajó
Vissza se nézek. Mire való az egész?
Megérkezés, elindulás
Mintha nem is történne más.

Tied a kéz a homlokomon
Akkor is jó, ha nem akarom
Legyen tiéd, nem érdekel
De nem én engedlek el

Éhes a vágy, megint enni kér
Igazi hús kell és igazi vér
Beleremeghet a föld s az ég
A szerelem mégsem elég

Gyönyörű szép, de belehalok
Saját magamnak nem hazudhatok
Nekem se jó, neked se kell
Ma mégsem engedlek el

Valami más, valami szép
Megválthat, megváltoztathat még
De sosem elég!
Sosem lesz vége már!
Beleremeg most az ég!
Sosem lesz vége már!
Tudom, hogy mennyi elég!
Sosem lesz vége már!
De sohasem lesz talán…
Sosem lesz vége már!

Kisbolygó

A te “viszlát dalod”
Nem túl jó
Nekem az ég téged adott
Kisbolygó
Ha hajnalban jönnek
Menni kell
Látnád a Földet
Énekel
Énekel, az utolsó dalomban
Ez néha kell, ha fájdalom van

Hát visszajöttem
Mert nem volt jó
Nincs semmi az égen
Használható
Felhőkön léptem
Úgy siettem hozzád
Kisbolygó
Beléd szerettem

De véget ér, ha itt a reggel
Félre hát a félelemmel
Énekel, az utolsó dalomban
Ez néha kell, ha fájdalom van.

Megjelenés időpontja: 2000
Kiadó: 1G Records