Igazán ez minden
Igazán ez minden (Etalon Produkció, 2019, CD, 2LP)
Megrendelhető: https://bolt.xn--plutcaifik-s4a22a.hu/termek/igazan-ez-minden-cd/
1. Csoda
2. Van az úgy
3. Kérnéd
4. Leguggol
5. Esőben
6. Balatonszepezd
7. Leteszlek
8. Vaktyúk
9. Itt is jártunk
10. Columbo
11. Láttam ma
12. Placebo
13. Ha a Beatles is…
14. Nagy szerelem
Farkas Zoltán: ének, dob, melodine, metalofon, szintetizátor
Leskovics Gábor: ének, gitár, bass, szintetizátor
Molnár Balázs: gitár, ének, bendzsó, bass, mandolin, szintetizátor
Potondi Anikó: ének
Varga László: bass, ének
Albert Zoltán: szaxofon
Szücs Qka Krisztián: trombita, ének
DALSZÖVEGEK:
CSODA
(Leskovics-Molnár)
Fenn a csúcson, lenn a völgyben
Kinn a fényben, bent a ködben
Kemény gyémánt, puha vatta
Nem aludtam három napja
Színét váltja több alakban
Tükröződik gondolatban
Egy elvarázsolt pillanatban
Összeáll és tiszta lesz a kép
Pörgess! Pörgök! Ördög forgass
Körbe-körbe hát!
Rajzolj holdat! Szárnyas angyalt,
Küldj a Földre át!
És a holtak feltámadtak
Fel hétszer kelt a nap
És a gyengék győztek végül
Hetedszerre megtaláltalak
És kettévált a tenger
Egy angyal trombitált
Ott álltál a másik parton
S már elhittem, hogy nincsenek csodák
VAN AZ ÚGY
(Leskovics)
Szívhez a szív és szájhoz a száj
Nem vagyok éhes, de inni muszáj
Száraz a bor, én csak töltöm az időt
És ott állok újra a házad előtt
Volt úgy, hogy jó volt, ha bárki akad
Nem törhet már be a szívkirakat
De nem lehet mindig a könnyű elég
Mindig nem bocsájthat meg az ég.
Van az úgy, hogy a szív kihagy egy ütemet
És onnantól már bármi lehet
Mert abban a percben megáll az idő
És nem hull a földre le a kő.
És sokszor nem jut eszembe a szó
De ellenszélben is halad a hajó
Mikor elfogyott minden és nincs kikötő
Nincsen templom és nincs temető
Van az úgy, hogy ha hallom, ha kattan a zár
A szívem máris úgy kalapál
Van az úgy, ha a férfi meglátja a nőt
Ott hever rögtön a lába előtt
Nincs olyan vers, amit mondani kell
Amit mondani kell, már nem érdekel
De ha benn az agyban egy sor zakatol
Mégis kinyílik a könyv valahol.
Van az úgy, hogy az ember élve marad
Mikor ennek a dalnak vége szakad
És visszafelé folyik a folyó
És a csőben marad a golyó
KÉRNÉD
(Leskovics-Molnár)
Kérnéd, hogy ha jár
Néznéd, hogy ha kell
Akár ott is maradnál
De nincs számodra hely
Ez túlságosan fáj
A szíved szakad szét
Mindent feladnál
Ma mindent felednél
Akárhonnan nézed, véget ért
Futhatsz még tovább, de nincs miért
Az idő nem számít, ha az út a cél
A félelem úgyis elkísér
Oltsd el, hogy ha ég
Fújd meg, hogy ha fáj
Tartsd meg, hogy ha kell
Dobd el, hogy ha már
Nem működik rég
Eltörött a zár
Össze-vissza ver
Össze-vissza jár
Kérnéd, hogy ha kell
Néznéd, merre jár
Mindig figyelnéd
Talán el sem szaladnál
Mindent szeretnél
Ha szívben lenne még
Hely, hol maradnál
Egy hely, hol lehetnél
De minden csillag egyszer jön közel
A Földhöz és azt jól figyelni kell
Hogy észrevedd és legyen egy jó napod
Hogy láttál hozzá illő hullócsillagot
Most kívánj gyorsan és
Máris kész a kép
Mindörökké tart
Mindörökre szép
Járd, ha ő a tánc
Menj csak, hogyha hív
Szeresd, ahogy kell
Amit bír a szív
Ha ég fújd el
Ha fáj, tartsd fel
Ha kell, dobd el
Ha már nem kell
Rég eltört
Zárok már
A szívem össze-vissza jár
LEGUGGOL
(Molnár)
Leguggol fordít egyet
A világon s ha meglett
Felugrik és lerúgja a holdat
Beszél a csillagokkal
Megnyerő szólamokkal
Megtudja hol rejtett el a rendszer
Ez itt az álmod Hercegem
Rég ebben élek s azt hiszed
Ez egy könnyű álom?
Ez itt a csillagpalotám
Nézhetsz, de nem érhetsz hozzám
Mert a kulcsot nem találod
Betépett forradalmár
Legyőzi az ész hatalmát
Mit tehetek én, védtelen ember?
Mindig veretes sorokkal
Szívszédítő dalokkal
Próbál majd megkapni engem
Ez itt az álmod Hercegem…
Leguggol fordít egyet
A gombon és ha rendben
Hangosabb lesz a gitár
És torzabb a szívhang
És ebben
A gyönyörű életben
Már senki nem szerethet
Már nem szerethet szebben
Lehajol, fordít egyet
Az időn és ha rend lett
Figyelni fog, hogy rá gondoljak
ESŐBEN
(Leskovics-Molnár)
Esőben, kanyarban
Ki szólít meg, ha baj van
Ki állít meg, ha baj van
Esőben, kanyarban?
Napfényben, vidéken
Ki mondja el, hogy végem
Ki vezet majd, mint régen
Napfényben, vidéken?
Hegytetőn, hóesésben
Ki tart szoros ölelésben
Ki talál rám a résben
Hegytetőn, hóesésben?
Ha nem vagy, nincs isten
Asztalon ez a pohár sincsen
Kezed nyoma a kilincsen
Nem vagy, nem vagyok. Nincs isten
Ha nem vagy, nincs isten
Nincs, aki megnehezítsen
Mindent, mi tervbe van itt lenn
Nem vagy, nem vagyok. Nincs isten
Szeles este a hídon
Ki válaszol, ha hívom?
Nélküled is kibírom
Szeles este a hídon?
Ha nem vagy nincs isten
Nincs, aki fényt derítsen
Arra, hogy miért vagyok itt lenn
Nem vagy, nem vagyok. Nincs isten
Ha nem vagy nincs isten
Nem képzelem ide, ami nincsen
Kezed nyomát a kilincsen
Nem vagy, nem vagyok. Nincs isten
Űrhajóban, a holdon
Az életet megoldom
A lámpást leoltom…
BALATONSZEPEZD
(Molnár)
Az ősz rárabolt a nyárra
Kicsi szívem, meg ne fázz ma!
Öltözz fel meleg ruhába
Felhők jönnek Magyarországra
Szürke, kócos felhők jönnek
Nem kopognak, nem köszönnek
Ráborulnak mind a tájra
Nézz körül most utoljára!
Nem hallom híredet!
Átversz.
Nem látok színeket!
Átversz.
Az ősz ráhajolt a nyárra
Kicsi szívem, ne nézz hátra!
Én eltűnök az éjszakában
Na, mi újság van Spanyolországban?
Megmozdult a föld alattunk
Összebújtunk, úgy maradtunk
És a ház, amiben laktunk
Elveszett, amíg aludtunk
Nem hallom a szívedet!
Átversz.
Nem látom a színeket!
Hadd menjek el!
Hadd menjek el Balatonszepezdre!
Ezt látni kell!
Ott most is érik a cseresznye.
Hadd menjek el!
Hadd menjek el nagyon messze!
Ott az ég mindig kékre van színezve.
A turista, ha jó a vére
Elér a szív mohás felére
Ha emlékszik még a nevére
Ott rátalál az emberére
Csak egy álom tart már ébren
Átúszni a mindenségen
Félig álom, félig élet
Jó volt nagyon, szeretni téged!
Nem hallom a híredet!
Átversz.
Nem látok színeket!
Hadd menjek el!
Hadd menjek el Balatonszepezdre!
Ott az ég mindig kékre van színezve.
Hadd menjek el!
Hadd menjek el nagyon messze!
Ott a Hold
A Hold a vízre van szegezve
Hadd menjek el!
Hadd menjek el Balatonszepezdre!
Látni kell!
Ott mindig érik a cseresznye.
Hadd menjek el!
LETESZLEK
(Molnár)
Most tényleg mentsem meg a földet?
Most tényleg fújjam el a felhőt?
Keressek élhető bolygót?
Vagy inkább nyissam ki az ernyőt?
Csodák már nincsenek, csak
Csodafalók, mindenevők
Városlakók, mindentudók
Szemforgatók, mindenhatók
Most tényleg higgyem el a jövőt?
Most tényleg fűtsem fel a holdat?
Most tényleg nyissam le a tetőt?
Vagy inkább mégis kihajoljak?
Hősök már nincsenek, csak
Hűsölgetők, sütkérezők,
Merítkezők, szárítkozók,
Fésülködők, mindenhatók
Leteszlek, idáig hoztalak
Idáig bírtam a zsákomat
Ledoblak, hadd melegítsen a nap
Ma nem váltunk meg világokat
Leteszlek, idáig vittelek
Ma nem döntünk le tornyokat
Leteszlek, idáig hoztalak
Idáig bírtam a zsákomat
Most tényleg pofán ver az eső?
Nem menekülünk. Se én se ő
Most tényleg szakadni kezd a hó?
Most tényleg, hol megy el az erő?
Szerelmek nincsenek, csak
Szeretkezők, unatkozók
Virágszedők, kereskedők
Világverők, mindenhatók
Leteszlek, idáig hoztalak…
VAKTYÚK
(Leskovics)
Ma este minden
Minden csak játék
Semmi se számít
Semmi se fáj
Feltámad a szél
Vérzik a Hold
Itt nincsen törvény
Nincsen szabály
Ülök a széken
Szívemen masni
Rugóra jár csak
Bolond szegény
Én nem akartam
Senkinek rosszat
De nem tudom már
Visszafogni én
A gyeplőt, a lovak közé dobom
Fenn az égen, a kedvenc csillagom
Olyan fényes, (úgy ragyog) olyan feltűnő
Ünnepélyes, (olyan fényes) előkelő
Mindent a szemnek
Semmit a kéznek
De az sem számít
Ha vak vagyok
Miért kéne mindig
A végén megállni?
Vigyáznak rám majd
Fenn az angyalok
Nem jön a taxi
Már remeg a lábam
Csak összefutottunk
Mint a számban a nyál
Csak az a kérdés
Nálad vagy nálam?
Vak ez a tyúk is
Ma itt, szemet talál
A gyeplőt, a lovak közé dobom
Fenn az égen, a kedvenc csillagom
Pohár csendül, szikraeső
A legfaszább srác és a legszebb nő!
Már nem kell, hogy megtaláljalak
Amit most érzek, arra nincsenek szavak
Kicsit se félek, cseppet se fáj
Többé soha, többé soha, többé soha
Többé soha nem engedlek el már!
ITT IS JÁRTUNK
(Molnár)
Buszra szálltunk, integettünk
Moziba mentünk, szeretkeztek
Végignéztük, végigéltük
Levetkőztünk, felöltöztünk
Poharat törtünk, felsöpörtünk
Megőriztük, elvesztettük
Semmi baj, hisz itt is jártunk
Minden felhőt megcsodáltunk
Elengedtük, emlegettük
Csókolóztunk, felnevettünk
Fejre álltunk, beleremegtünk
Próbálkoztunk félrenéztünk
És úgy féltünk, Eszter
Úgy féltünk, hogy a vérünk ontják egyszer
Megfogtál, de nem vihetsz el
Mert nem te vagy, nem is lehetsz
Akire vártam itt…
Meglepődtünk, elcseréltük
Megsértődtünk, fel se vettük
Elszaladtunk, itt maradtunk
Csónakáztunk, összeértünk
Dalokat írtunk, énekeltünk
Sokan voltak, sokat kértünk
Énekeltünk, meghajoltunk
Visszaúton unatkoztunk
Itt is jártunk, megjelentünk
És úgy féltünk, Eszter…
És csukva a szem, bent harcol a szív
Csak ül idebenn, figyel valakit
Akit rajta kívül senki se lát
Ahogy közelít, a réteken át
Ideáll, suttog valamit:
Belehalok
COLUMBO
(Molnár)
Se magas hegyre, se repülőre
Se mélyen a tóba, se hómezőre
Se emeletre, se feszületre
Se Horog hegyére nem vágyom
Se sivatagba, se kirakatba
Se nemzetiszínű hivatalba
Se puska csövére, se utca kövére
Se éjjel a parkba nem vágyom
Csak Columbo-t nézni, vagy Adyt idézni
Pont beleférni, vagy csak úgy élni
Téged becézni, holdat igézni
Kívánni valamit és nem elérni
Azt várom…
Sem az, ami volt, sem az, ami lesz
Sem a szenvedély, ami majd tönkretesz
Sem a forgalom, sem a félelem
Sem a forradalom, nem számít
Sem az, aki jött, sem az, aki majd
Menjen csak, ha menni akar
Sem vízben a hal, sem a hídon a zaj
Sem a történelem, nem számít már
Csak filmeket nézni, így holdat elérni
Nevetni sírni és Adyt idézni
Csak levegőt venni, tényleg csak ennyi
Mélyen beszívni, így csak így lenni
Ezt várom…
LÁTTAM MA
(Molnár)
Láttam ma Apát
A körúton, hogy járt
Pedig az nem lehet
Mondom, nem lehet
Ha csak nem úgy esett
Hogy mindennek vége lett
És a mennyország pont úgy fest
Mint délelőtt Budapest
Láttam ma Anyát
Esőben, hogy várt
Pedig az nem lehet
Ha csak nem úgy lehet
Hogy fejünk felett
Csillageső esett
És a mennyország pont úgy fest
Mint esőben Budapest
Ülök nagy bátran
A szupercellámban
Föld és az ég között
Fölöttem négyszázmilliárd csillag
Ma tejútnak öltözött
És a mennyország pont úgy fest
Mint éjszaka Budapest
Láttam, hogy a fák
Úgy hajolnak ránk
Ahogy azt nem lehet
És úgy gondoltam rád
Mintha nem tudnám
Hogy mindennek vége lesz
És a hajnali Budapest
Mint a mennyország, pont úgy fest
És a reggeli Budapest
Mint a mennyország pont úgy fest
Mint a mennyország, pont úgy fest
Délelőtt Budapest
Mint a mennyország pont úgy fest
Esőben Budapest
PLACEBO
(Leskovics)
Amúgy az életem egyhelyben toporog
Könnyű szeretni, mert szeretni akarok
A kéreg a szívemen, csak vékony porcelán
Ezt a gyógyszert szívesen beveszem
Hiszek benne, kell ez a szerelem
Még az sem számít, ha mindez, csak mellékhatás
Bújócskát játszik velem a fájdalom
Eltűnik, előjön, elkapni nem tudom
Fáradt vagyok, pihenni volna jó
Ideáll, odalép. Van elég menedék
A szív, a szívhez mégis odaér
Óceán, szakadék. Nem lehet, nem elég
Az enyém, a tiéd, csak a miénk.
Most elhiszem azt is, hogy egyszer majd összeáll
Magától működik, örökre körbe jár
Mit nekem törvény, sok felesleges szabály
Égjen hát, aminek el kell égnie!
És lehet, hogy mind ez, mind ez csak kémia
Lehet, hogy minden csak hatás és ellenhatás
Odakinn, idebenn, van elég szerelem
És egy angyal leterít, ha eltalál
Mint zsákmányt, hazahúz
Meggyógyít. Nem tanulsz
semmiből – mondja és elbocsájt
Repülj csak, látod nincs akadály!
Könnyű az éj, ragyognak a csillagok
Könnyű szeretni, mert szeretni akarok
Legyen így: Előre hát!
HA A BEATLES IS…
(Molnár)
Ha A Beatles is megvolt
És Jézus is megvolt
A határ a szívben
Csak a végtelen volt
Az aki hitte
Még sokáig vitte
A szóda a borban
Itt pezseg azóta
Az asztalon
Írtam a hóba
Hogy jöjjön hajóra
Disznó és kecske
Hogy legyen lakója
A világnak holnap
Mert a telek itt zordak
De a szobában este
Átmelegedve
Rád gondoltam
De jó hogy itt jársz
Ebben a völgyben
Ahová én is
Épp most jöttem
De jó hogy erre
Pont most hogy erre
Úgy ahogy én is
Te is emberre
Jönnek majd gépek
Messzire érnek
Messzire futnak
A hegyről a vének
Nekiindulnak
Talán eljutnak
Szivárvány hídon
Földről a mennybe
Áttáncolnak
De jó hogy itt jársz…
Valami vidámat próbálj
Valami emberit kérek
Ne csak a kijelzőn
Égjen az a lélek
Az ég felé mutat
A szív és a tudat
Majd megkívánja
A szerelmet nála
És szívből mulat
NAGY SZERELEM
(Leskovics-Molnár)
Nekem egy nagy, nagy, nagy
Nagy szerelem kell még, még
Még nem esik szét, szét, szét
Szép a világ.
Hogy? Már nem engem vár?
Nagy kár, de nem bánom! Ráér
Megvárom
Jó éjszakát!
Nekem egy nagy, nagy, nagy
Nagy szerelem kell, kell még
Még ki akar hat, öt, négy gyereket?
Én nem biztos
Ottmarad magának
Egyet a családnak
Egyet Istennek
Egyet a királynak
Ha megvan, egyből minden működik
Ami kell, az hangot ad
Ami fű, az kizöldül
Ami állat, enni kap
Ha megvan, minden rendbe jön
Ami seb, az begyógyul
Ami hangszer, rezdül és
Ami ajtó, kitárul
Nekem egy nagy, nagy, nagy
Nagy ölelés kell már csak
És nevetés. Miért?
Mi van akkor, ha nevetni nincs már miért?
Ne hidd, hogy elhittem!
Ne veszíts el mindent!
Sohasem gondoltam
Komolyan én!
Nekem egy nagy, nagy, nagy
Nagy ház kell már csak
Hogy elférjen benne
Az összes emlékem
És minden vendégem
Jöjjön be, üljön le!
Asztalnál van még hely!
De ehhez egy nagy ház kell
Ha megvan, egyből minden rendbe jön
Ami szín, az felragyog
Ami ének, szállni kezd
És táncolnak az angyalok
Ha megvan, minden működik
Ami könny, az kicsordul
Minden harang zúgni kezd
És ami seb az begyógyul
Nekem egy nagy, nagy, nagy
Nagy Magyarország kell, kell
Kár, hogy minden hely
Foglalt már. Hej, hej!
A térképen nincsen
Fekete lyuk, szívben
Körötte zászló van
Igazán EZ minden.
Megjelenés időpontja: 2019. október 9.
Kiadó: Etalon Produkció