Közönséges

Első dal
Régi évek
Bilincs
Közel az éjfél
Jégkirálynő
Tánc
Tréfa
Nagy rohanás
Nincs menedék
9. hónap
Utolsó év
Sorozat
Partizán
Egyenesen át
1.2.3.1.
Második félidő
Szajha
Fiatal lányok
Angyal
Szerelemharc
Kisbolygó
Hajsza
Lecsónak jó lesz
Nehéz idők
Félek
Nem szerettelek
Ilyen egy férfi?
Bál

Első dal

Felkelt a nap, átölelt a fény,
Utolsó éj, legelső reggelén,
Nincs több időm, nincs több esély.
Folytatni kell, mielőtt végleg elveszíteném.

Ez lesz az első, ez a szomorú szám,
Különben félek, hogy senki sem figyelne rám,
Ez lesz az első, ez az igazi dal,
Csak annyit ér, amennyit belőlem eltakar.

Még nem volt elég, eltűnt a félelem,
Hosszú az út, lehet, hogy végtelen,
Egész életemben mindig másra vártam,
Istent kerestem, s magamat találtam.

Magasra tartsd a szerelem zászlaját,
Nem bukhat el, örökké vinni kell tovább!
Van még idő, van még esély,
Folytatni kell, mielőtt végleg elveszíteném.

De még él a remény, minden mozdulatban,
Él a remény, minden pillanatban,
Él, a remény, a fűben és a fában,
Él a remény, és én hiszek az ő szavában,
Él a remény, minden gondolatban,
Él a remény, minden mozdulatban,
Él a remény, mindig, mindig más alakban,
Él a remény, hiszek benned és magamban.
Minden gondolatban él a remény.

Régi évek

Él a tűz, csukott szemmel is látom
Mit jelent, a zászlónk lobog odafent
Szemtől szembe, szembe fúj a szél
Hallom a hangját, hozzám beszél
Éjjel megküzdök még a nappal
Változásokat hoz majd a hajnal ránk

Új a hús és friss a vér
Mégis minden, minden a régi, a régi még
Az eszme marad csak az arcok mások
A forradalomból viccet csináltok
Ha semmi se szent és semmi se számít
Miért hazudnék bármit?

Régi, régi, régi évek
Csak az álmok színesek, szépek
Régi, régi, régi színek
Ha mást az agynak, mást a szívnek
Régi hősök és régi sztárok
Régi, régi, régi lányok
Csak az álmom ugyanaz, amiben én voltam…

Mint a nyár, régi filmeken
Bolond, bolond világ, semmit nem jelent nekem
Csak a szívem küldi a jeleket odabenn

Régi, régi, régi képek
Színes álmok, fekete évek
Régi, régi, régi színek
Ha mást az agynak, mást a szívnek
Régi, régi, régi lányok
A régi hősök, a régi sztárok
Csak az álmom ugyanaz,
Amiben én voltam…

De vége már. Mindenki érzi, hogy vége már
Mindenki érzi, de senki nem érti
Hogy milyen kár, milyen kár, hogy vége már
A Tűznek, a Szélnek, az égnek
Annak a gyönyörű, igazi évnek

Régi, régi, régi évek
Csak az álmok színesek, szépek
Régi, régi, régi képek
Ha mást az agynak, mást a szívnek
Régi hősök és régi sztárok
A régi, régi, régi lányok
De az álmom ugyanaz
Amiben én voltam…

Bilincs

Bilincseld a kezed hozzám
Dobd a kulcsot messze el
Zárd az ajtót száz lakattal
Az emlékeimet töröld el

Megpróbáltam félreállni
És visszakapni a szívedet
És visszakapni a szívemet
Itt minden megtörténhetett
De tudom jól, hogy minden hiába
Megtörtént minden, ami
Megtörténhetett
Szögesdróttal vegyél körbe
Építs falakat körém
Minden sarkon egy őrtoronnyal
S a börtönőr magad legyél

Nekem késő, neked durva
Tudod jól, hogy szokni kell
Tudom, jól, hogy szökni kell
Vagy behunyt szemmel tűnni el
Nem szeretnék “nem szeretni”
Behunyt szemmel tűnni el

Füledbe súgom: “Mindörökké
Kell, hogy boldogabb legyél
Kell, hogy boldogabb legyél”
Eltűnsz majd, ha itt a tél
Ne gondolj most semmi másra
Én eltűnök ha itt a tél.

Közel az éjfél

Közel az éjfél,
Veszélyes zónához értél,
A csengő felsikít.
A repülő elrepít,
Mint az álom,
Nehezen érkezel.
S ha jön a reggel,
Tudom menni kell,
Te se létezel.

Csak egy éjszakát, csak egy éjszakát,
Amíg a hadsereg menetel a szívemen át
Keményen csattan a lábuk a testemen
Ahogy a szerelem átvonul a szereteten.

s a tenyered befogja a szemeimet,
De én a szívemmel látom az igazi neved.
Itt az élet határán, a másik oldalon,
Enyém a világ de tiéd a hatalom.

Nézd, ma tiszta az ég,
Isten ma rád néz fentről,
Hogy lássa, élsz-e még,
Hogy bírod-e még.

Az a nap még sajnos messze van,
Mikor hátradőlhetek boldogan.
Hideg napok jönnek,
Szemedre fagynak a könnyek.

Kemény kegyetlen lesz a tél,
És lesz majd, akinek véget ér,
De neked élni kell, élni kell,
A szabadságot sohasem érheted el.

Közel az éjfél,
Veszélyes zónához értél,
A csengő felsikít.
A félelem elvakít,
De az álom
Csak most kezdődik el.
Hol az az ország,
Hol az a hely,
Ahol élni kell?)

Jégkirálynő

Fagypont alatt a tested,
Ahogy a falnak dőlve szeretkezünk.
Csodálatos a bűn,
Ahogy a jégcsap kezed a hátamhoz ér.

Hó a vállad, jég a melled,
Apád az ősz, anyád a tél,
A tavaszt várjuk mind a ketten,
Nekem a kezdet, neked a vég.

Csodálatos a perc,
Az arcodra mosoly fagyott,
Ne engedd, hogy felengedjen,
Élvezd a pillanatot!

Jégkirálynő! Egy álomból ébredek.
Jégkirálynő! Még érzem a testedet.
Jégkirálynő! Hideg, hideg szerelem.
Jégkirálynő! Adj kegyelmet nekem!

Az álom visszajár,
Mint a halál, olyan biztosan jön.
Minden éjszakám a tiéd lett,
Csak neked őrzöm.

Hideg a vállad, mint a hó,
Jéghideg szenvedély.
Tiéd lettem mindörökre,
De gyűlöllek a testedért.

Tánc

Ez az, ami kell nekem,
Feldobom a két kezem,
Semmitől se félek én.

A másik oldal messze van,
Én visszamennék boldogan,
De túl nagy már a tét.

Behunyom a két szemem,
Repül a világ velem,
Magába szív a fény.

Minden álom teljesül,
Repülünk a Nap körül,
És repül a világ velem.

Állj meg! – Olyan rövid az élet.
Állj meg! – Én már semmitől se félek.
Állj meg! – Jöhet bármi már.

Megszakad a szív
A lelkem messze, messze jár.

Ez az, ami kell nekem,
Álmodom vagy képzelem,
De nincs már több időm.

Behunyom a két szemem,
Eltűnik a félelem,
Kezdődhet az életem,
Most kezdődjék a tánc!

Tréfa

Mi lesz, ha egyszer
Felébred az Isten
És kiderül majd akkor,
Hogy ez az “annyi minden”
Amiről azt hittem,
Hogy ez az én világom
Soha nem volt semmi
Csak egy furcsa álom

Amit annyira szerettem,
Hogy élni tudtam érte
Sokszor megfizettem
De mindig megérte
(nekem)

mi lesz, ha egyszer
felébred az Isten
felül az ágyában
mosolyog egy viccen
Álmában hallotta
S mert jó volt a tréfa
Nem felejti el
Gondol rá néha-néha,

Hogy az élet, meg a Halál
Meg az elfelejtett évek
A hullámok a parton
A szívemben az ének
Aludj el újra
Aludj még kérlek
Vérből és sárból
Jól összegyúrva
Most és mindörökké
Még egyszer újra, meg újra, meg újra…

Mi lesz, ha egyszer
Felébred az Isten
Felül az ágyában
Felnevet egy viccen
Álmában hallotta
S mert jó volt a tréfa
Nem felejti el
Gondol rá néha-néha

Lehet, csak ennyi
Én mindenkiben hittem
Mi lesz, ha egyszer
Felébred az Isten
Semmi sem számít
Ha úgyis elmúlik
Elmúlik minden

Nagy rohanás

Ez a nagy rohanás
Csak én meg ő
Valamit csinálj már végre
Gyerünk, gyerünk!
Sikerül majd vagy lehet hogy nem
Ki az aki jön
Ki mondja meg
Hogy ki lesz velünk
Ki ellenünk
Ha sikerül majd
Vagy ha nem sikerül
Ez a Nagy rohanás

Ez a Nagy Rohanás
Te vagy a hibás
Ha úgy csinálod ahogy mindenki más.
Lehet hogy mindegy, de nekem nem
Veled visszafordulnék szívesen
Van még idő, de már semmi esélyed
Jönnek az évek és az arcodba lépnek
Az álmaid egyszer majd mind utolérnek,
De önmagad ellen senki sem véd meg.

A Nagy Rohanás – ez minden
Nincsen semmim, nincsen
Elvihetnél magaddal
Be vagyok zárva falakkal
Ez a Nagy Rohanás
Belehalok
A végén majd mindent
Letagadok
Ez a Nagy Rohanás
Ma még itt vagyok, de holnap
Nem leszek
Pedig ha Ő hív én boldogan
Vele megyek
Együtt megyünk, együtt leszünk
Gyűlölhetünk és szerethetünk
Ez a Nagy Rohanás
Belehalok
A végén majd mindent
Letagadok
Ez a Nagy Rohanás

De eljön majd a nap
Amikor véget ér a nyár
Mikor a lendület
Nem visz már tovább
Eljön majd érted is
A Nagy-Nagy lelassulás

Nincs menedék

Mikor a nap leszállt a hegy mögött
A szívembe bánat költözött és fájt
A városban a fények kigyúltak
A csend katonái visszavonultak hozzám
Az utcákat jártam a titkot keresve
és vártam, hogy legyőzzön végre az este már
Tudtam, hogy ennek is vége lesz egyszer
Egy öngyilkosnak nem kell a fegyver
és nem kell már a nyár.

Aranyba foglalt minket az idő
de inkább kéne már egy igazi nő,
Éjjel az vágyak mind elhulltak
az álmok az agyból kiszabadultak
Rohad a hús és ma elhal a vágy
Egyedül, mégis egyedül vagyok
Arccal a falnak fordulok és megyek tovább
de csak a semmi vár.

Nézem a holdat, az alkohol forgat
Ott van a testem, nincs ami fáj
Tízezer álom az álomhatáron
Nincsenek órák és nincs akadály
A halál nem él, mégis visszatér
Mint a nyár után hozzám az igazi tél.

Fogynak az órák, nincsen elég
Nézem a holdat, nincs menedék
Tízezer álom, tízezer év
Hiába minden, mert nincsen elég menedék
Nekem
Nincs mit vesztenem
Nem elég nekem,
Kedvesem

Ember a földön és ember az égben
Istent hívja, de mind a sötétben vár
Túl sok a fény és túl sok az eszme
Jézus tudta, de ő már messze jár.

És ha fáj a szív, majd nélküle élek tovább
Ha százezerből senki se tudja
Senki se érti, hogy nem bírom már
Nem bírhatom tovább.

9. hónap

Lebeg a testem az űrben, kicsi a tér.
Hallom a csontjaid hangját és dalol a vér.
Meleg a nyár, hideg a tél, de engem semmi baj nem ér,
Körben az angyalok ülnek, Te vagy a kezdet s én a vég.
Végtelen mély ez a tenger és nagy a világ.
Semmi sem érinthet engem és semmi se fáj.
Magas a fal, se zene se zaj nem elég, nem törhet át,
Újra meg újra kiáltok, s verem a szíved ritmusát.

Félek, ha kell, majd nem jön el,
Ha eljön majd, nem érdekel,
És nem felel, ha kérdezem,
És nem értem, hogy mit jelent ez az egész.

Tíz perc alatt eltűnik, még hallgatom a hangodat,
Tengerparti hangulat, eltűnik, de megmarad.
Fény a szemében és az agyam titkos rejtekében,
Bezárva már nem értem, még mire vár.
Ha vége van, ha nincs tovább,
Ha elhiszem, hogy ennyi jár,
Ha elveszít, hadd vesszen el,
Ha eltűnik, hát tűnjön el (nem hiszem el),
Már nem érdekel.

Utolsó év

Utolsó év, elmúlik a nyár,
Figyelnek bennünket, közel a határ.
Készülj az útra, nem lesznek fegyverek,
Egyedül megyünk, ahogy a többiek.

Mindenki menekül, elöl a félelem,
Átsüt a nap, még átsüt a hegyeken,
Elöl a félelem, hátul a fájdalom,
Utolsó szó a néma szájakon.

Lehunyom a szemem, én nem akarok látni,
Búcsúzik a vezér, én nem akarok várni.
Gyáva vagyok én is, halott, aki marad,
Halottak a hősök, de én sosem voltam az.

Holnapra vége, figyeld a két kezet:
Integet, neked adja a jeleket.
Nézd, csak nézd: ennyi év után
Nem felejt, újra rádtalál.

Nézd, csak nézd: túl a hegyeken
Ránk ragyog valami keleten.
Indulunk, te meg a félelem,
Nem marad semmi érzelem.

Lehunyom a szemem és látom a holnapot,
Mindenből elég mind a két oldalon.
Elmegyünk, vár a képzelet,
Elmegyünk, én sosem voltam itt.

Üres az ország, menekülj el,
Jöjjön, aminek jönnie kell!
Tombol a vihar, a forradalom,
Mások jönnek más utakon.

Nincsen helyed, nincs szereped,
Elvesztetted az emberedet.
Üres az ország, menekülj el,
Jöjjön, aminek jönnie kell!

Jobb lesz, hidd el, a csillagokon,
Még egy csillag a váll-lapodon.
Üres az ország, ki lesz a hős,
Ki marad itt, ha eljön az ősz?

Mi lesz, ha látom, mi lesz, ha nem?
Egy rohadt világból nem kell nekem.
Lobog a máglya, viszi a szél,
Egy elhagyott ország aludni tér.

Hős leszek én is, ha hős, aki lát,
Mindenki védi a maga igazát.
Hős leszek én is, ha hős, aki lát,
Te csukd be a szemed és fogd be a szád,
Aludj!

Sorozat

Mi lesz ha nem lesz vége
S 2017-re
Vég nélkül hömpölyög a sorozatod
Körbefonnak a képek
Túl mélyre érnek
Benned, de nélküled élik a holnapot

Rejtőzz, minden hiába
Öltözhetsz álruhába
Már semmi nincsen ami megkísért
Megvereted magad, hogy sírhass
Lecsúszol, hogy verset írhass
Mindent tudsz, anélkül, hogy értenéd

És mikor itt a reggel
Rájössz, hogy nem veszett el
Csak rajtad is valami átok ül
De túl veszélyes az élet
Túl szeszélyes
Aki fél, csak az menekül

Sínek közt nyugat fénye
Nem vonz az alagút vége
A jobb napok
Nincs benned a régi tűz már
Hiába a folyóra néző ablakok

Bezárt a négy fal végleg
Nincsenek sorozatvégek
Hétágú hajnal kínoz
De nem laksz közel a hídhoz
Ami visszavisz majd az álmaidhoz

Mi lesz ha nem lesz vége
S 2017-re
Vég nélkül hömpölyög a sorozatod
Körbefonnak a képek
Túl mélyre érnek
Benned, de nélküled élik a holnapot
Mehetnél messze/messze
Délre, vagy tengerekre
De te folytatod
Nincs benned már kalandvágy
Hiába folyóra néző ablakok

Partizán

Kóbor szinapszisok között
Kering a bátor partizán,
Földön jár, az égen jár,
Felébred, a mennybe száll,
Amerre jár.

Vörös világ és fehér világ,
Mindenhol jár a bátor partizán.
Földön jár, az égen jár,
Felébred, a mennybe száll,
Amerre jár.

Höj, hó!

Föld alatti mozgalom, és
Tudatalatti tartomány,
Hiába élsz, hiába vagy,
Ha itt a bátor partizán.

Hiába élsz.

Még egy nap és győzni fogunk,
Győzni fogunk vagy elpusztulunk,
Még egy nap és miénk lesz a világ,
Még egy nap.

Höj, hó!

Föld alatti mozgalom.
Véres harc és véres játék,
A szervezet még ellenáll.
Mit számít a győzelem,
Ha nincs már bátor partizán?
A földön jár, az égen jár,
Ő a bátor partizán.

Höj, hó!

Eljött a hajnal, elébe mentem,
Ó, bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao,
Eljött a hajnal, elébe mentem,
És rámtalált a megszálló.

Ha partizán vagy, vigyél el innen
Ó, bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao,
Ha partizán vagy, vigyél el innen,
Mert különben meghalok.

Ha meghalok majd, temess el engem,
Ó, bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao,
Ha meghalok majd, temess el engem,
Legyen virág a síromon!

Egyenesen át

Koromsötét az éj,
És eltévedt az álom,
És én majdnem átjutottam,
Az utolsó határon.

A kígyó mozdulatlan,
És mindig ölni kész.
Szól: ‘Ha élve átjutottál,
Még nem biztos, hogy visszatérsz!’

Körbe-körbe járok,
Örökre magamba zártalak,
A sejtek között bújkál
Az a boldog pillanat.

A gyönyör kapujában
Mindig rád emlékezem,
Semmit nem jelent már
A fájdalom és a félelem nekem.

Látom még a fényt,
Még hatnak a gyógyszerek,
Én maradnék, de visszahúznak
Féltékeny kezek.

Elszakadt a film,
Pedig csak két éves vagyok,
Soha nem tudom meg már, hogy
Miért születtem, ha mégis meghalok.
Miért születtem, ó, miért lettem,
Miért születtem, miért vagyok?

1.2.3.1.

Még egy éjszak a bárban, hosszú lányok rövid ruhában.
Angyal szállt el az égen, mindenki várta, hogy véget érjen
ez az év vagy ez az élet.
Remeg a Föld, dörög az ég, röhög az Ördög közel a vég.
Alul az írás felül a fej, te vagy a vesztes fizetni kell!
Láthatóan halhatatlan, csak egy villanás az agyban,
extra pörgés tripla csavar, várom, hogy táncoljak az igazival,
amíg elvonul a vihar.
Remeg a Föld, dörög az ég, röhög az Ördög közel a vég.
Már semmi se számít, már semmi se fáj, ne menekülj, ne kiabálj!
Minden térben, minden időben, lehet férfiban vagy nőben.
Már mindenkinek megvan a párja, ez az évezred utolsó éjszakája
aki látja az imádja!!
Szakad a hús, habos a vér. Repül bálna világ tetején, megöl a zaj,
vakít a fény.
Bekerít. Utolér.

Második félidő

Hong-Kong és Taiwan – Valami baj van.
Játékország nem felel – Valami baj van.
Hong-Kong és Taiwan – Nem válaszol.

Berlin és Róma – Utolsó óra,
A dicsőség vége, a birodalom nem vág vissza.

Leningrád, Moszkva – Ne gondolj rosszra!
Temető lett minden mauzóleum.

New York és Frisco – Hatalmas, hatalmas disco.

Előttem a térkép,
Mint egy rosszul előhívott fénykép.
Második félidő,
Mi az, hogy tér-idő?
Talán véridő.

Varsó és Prága – Semmi sem drága,
Szép idők jönnek a világra.

Szajha

Űzd, űzd el az álmot, takarj el, rohadt sötét,
Hazudj! Hazudj valami szépet!
Te szajha! A szerelemről mesélj!

Én vagyok a gyilkos, de nálad a kés,
Nélküled semmit se ér az egész.
Tiéd a szerelem, enyém a szenvedély.

Hús hatol a húsba, csak baszni, mint az állatok,
Üvölts, zengje az ég is!
Csak ennyi kell, csak ennyit várhatok.

Láng! Érjen az égig! Legyen tűz, a tiszta állapot,
Üvölts! Zengje az ég is!
Csak ennyi kell, ennyit várhatok.

Térdhez a térd, és vállhoz a váll,
Túl akarom élni az éjszakát,
Ha meghalok, az élet megy tovább.

Fiatal lányok

Fiatal lányok, rátok nézek,
Rátok nézek, és semmit nem látok.
Fiatal lányok! Miért tettétek?
Nem is volt soha, mégis elvesztettétek.

Vége a dalnak, ó fiatal lányok,
Ettől a szerelemtől semmit nem várok.
Nem, nem, nem, nem megyek fel,
Nem kell a testetek!
Nem, nem, nem, nem megyek fel,
Egyedül élvezek!

Fiatal lány vagy torkom a késeden,
A fiatalságod bilincs a két kezemen.
Segítség! Segítség! Izgató kegyetlenség!
Egyedül nem bírhatom! Segítség! Segítség!

Jóleső izgalom. Egy kicsi-kicsi fájdalom.
Nem kell, hogy védekezz, erőszak önmagadon.
Térdelj le, ha kell az életed,
Ne hagyd, hogy végezzek veled!
Térdelj le, ha kell az életed,
Szerelmem, használd a testedet!

Angyal

Sose hagyj el, én sem adlak
Se felhőknek, sem a madaraknak
Holdnak nem, talán a napnak
De nem ami elmúlt, csak a holnapnak.

Az égben sétálsz, mikor alszol
Még senkire nem haragszol
Darab szén csak a legszebb gyémánt
Vak voltam, ki egyszerre fényt lát
És süket és néma, mert nem figyeltem
Arra, hogy mit mond bennem az Isten
De nincsen vallás, és nincsen eszme
És lehet, hogy semminek nincs értelme
Hát ennyire egyszerű ez az élet
Az összes titok semmivé lett
Tudom a helyem, és tudom a dolgom
És nem kell már végig gondolnom, hogy a világ milyen gyáva
Akkor támad mikor senki se várja, mikor senki se látja
Lesből gyilkol, nem szemtől szembe
Esélyt sem hagy a győzelemre nekem.

De rajtam most már nincs hatalma
Nekem nem kell már a birodalma
Se hús, se kín, se szerelem
Mindent Te jelentsz nekem.

Szerelemharc

A támaszponton rémes a helyzet, menekülni kell,
Fedezékből fedezékbe, nem rejt semmi el.
Ki akarok törni, ki akarok szállni, túléltem az időt,
Felemelt fejjel arccal a falnak várom a következőt.

A párnákon még dúl a harc, a negyedik ütközet,
Újra meg újra meghalok és megütközöm veled.
A testek izzadt háborúját senki se veszti el,
Gyenge test küzd szemtől szembe
A gyilkos szerelemmel.

Szerelemharc – a drága vér,
Szerelemharc – megfizetsz mindenért,
Szerelemharc – akár az istenek,
Én nem veszíthetek.

Még tart a harc, a győzelem még mindig messze van,
Az utolsó ütközet, de nem adom meg magam.
Ha meg kell halni, így halok meg, gyönyörű halál,
Még egy percig hős lehetek a szerelem oldalán.

Kisbolygó

A te “viszlát dalod”
Nem túl jó
Nekem az ég téged adott
Kisbolygó
Ha hajnalban jönnek
Menni kell
Látnád a Földet
Énekel
Énekel, az utolsó dalomban
Ez néha kell, ha fájdalom van

Hát visszajöttem
Mert nem volt jó
Nincs semmi az égen
Használható
Felhőkön léptem
Úgy siettem hozzád
Kisbolygó
Beléd szerettem

De véget ér, ha itt a reggel
Félre hát a félelemmel
Énekel, az utolsó dalomban
Ez néha kell, ha fájdalom van.

Hajsza

A Nagy Szigetről elköltözött
A szerelem a Kis Szigetre.
Európában, Amerikában senki nem szerette,
Levelet írt a drága, valaki megtalálta.
Hívott, hogy én is menjek vele az
Elveszett Szív Országába.

A Nagy Szigetről elköltözött
A szerelem a Kis Szigetre,
Európából Amerikába,
Amerikából Afrikába,
Afrikából Ázsiába,
Valaki megtalálta.
Nem kerestem,
Nem szerettem,
Indultam utána.

Vár rám Amerika vagy a Balaton,
Sohasem utazom ezen a vonalon.
De a szívem, a szívem,
A szívem olyan nehéz.
Ez az ország, ez a hatalom,
Lehetek keleten, lehetek nyugaton,
De a szívem, a szívem,
A szívem olyan nehéz.

A Nagy Szigetről elköltözött
A szerelem a Kis Szigetre,
Fiatal volt és elhitte,
Hogy boldogabb lehetne,
Csak élni akart a drága,
Majdnem elhibázta,
Visszajött és sohasem ment már
Idegen Álmok Országába.

Lecsónak jó lesz

Legyen egy folyó parttalan,
se vége se hossza és bizonytalan
vagyok magamban, mert nem tudom,
hogy mi vár rám a másik oldalon.
Vagy legyen egy ösvény,
egy erdei, a kerek erdő, a mesebeli,
de a történet innen változik
itt az út kétfelé ágazik.
Nincsen rossz és nincsen jó,
mind a kettő hasonló,
mind a kettő elvezet
a szeretet és a gyűlölet.
Legyen egy ház fenn a dombokon,
a kertben paprika, paradicsom.
Én annyi mindent szeretnék,
az se baj hogyha nem túl jó, ha nem túl szép.

Lecsónak jó lesz, lecsónak jó lesz, lecsónak így lesz jó X2

Legyen egy ország ami távoli,
mégis itt vannak a határai.
Hol nem lesznek hősök a gengszterek
és a tolvajok nem lesznek miniszterek.
És nem kell az utcán félni éjszaka,
hogy van rá esély, hogy élve jutok haza.
A szeretet nem csak egy üres szó,
és az se baj, hogyha nem túl jó.

Lecsónak jó lesz, lecsónak jó lesz, lecsónak így lesz jó X2

Legyen egy dal amiben mondhatom,
hogy milyen itt fennt a színpadon.
Lehet, hogy egyszer megérted,
hogy miért csinálom az egészet.
Tudod az élet nagyon más,
mint a könyvekben, mint a filmeken.
Én nem akarok lenni már senki más.
Valaki téged akar!
Én nem vagyok isten higgyél bennem!

Lecsónak jó lesz, lecsónak jó lesz, lecsónak így lesz jó!

Nehéz idők

A reggel igazi magyar reggel,
A munka vár, én nem maradhatok.
Csodálatos a rendszer,
Ez a rendezettség, a legnagyobb fokon.
A villamosok is arra mennek,
Amerre nekem menni kell.
De mondd, mi történne,
Ha egyszer, csak egyszer,
Egyszer az életben nem szállnék fel?

Hosszú volt az éjszaka,
Felébredtek a régi álmok.
Túl messzire mentem,
Vissza már sohasem találok.
Áttáncoltam az éjszakát,
Most reggel az élet megy tovább.
Nem tűnik fel, ha eltűnök,
Nem kaptam szárnyakat, mégis elrepülök.

A földhöz ragadtak a bátor álmok,
Ki megy keresztül majd a kristályóceánon?
Nehéz az eső, gyenge a nap,
Évek múlnak el egyetlen perc alatt.

Élni akartam csak, de most már győzni kell,
Nehéz idők, mégis valamiben hinni kell.
Gonosz varázslat, sötét mágia,
Miféle szellemnek kellett elszabadulnia?

Mondd ki vagy, és miért ítélsz,
Ha te sem tudhatod, meddig élsz?
Te sem tudhatod,
Hogy meddig tart még ez az egész.

Hosszú volt az éjszaka,
Felébredtek a régi álmok.
Túl messzire mentem,
Vissza már sohasem találok.
Nem kaphattam szárnyakat,
Pedig álmokat adtam az életért,
És életet az álmokért,
Álmokat a csókjaidért.

Félek

Félek a tűztől, félek a víztől,
Félek a hótól, félek a jégtől,
Félek a téltől, félek a nyártól,
A megszületéstől, a pusztulástól.

Félek az AIDS-től, félek a ráktól,
Félek a fűtől, félek a fától,
Az iskolától és a tanártól,
Az ébredéstől, az álmodástól.

Félek a szextől, félek a lánytól,
Félek apámtól és félek anyámtól,
Félek a rendőr gumibotjától,
És félek az isten haragjától.

Félek a zajtól, félek a fénytől,
Félek a csendtől és a sötéttől,
A kísértetektől, a szellemektől,
Az állatoktól és az emberektől.

Félek a vértől, félek a tűtől,
Félek a drogtól, és félek a fűtől,
Félek az újtól, félek a mástól,
A megérkezéstől, az elindulástól.

Félek a Naptól, és félek a Holdtól,
Félek a rossztól, és félek a jótól,
Félek a sorstól, a csillagoktól,
És félek, félek önmagamtól.

Nem szerettelek

Nem szerettelek soha, soha,
Én igazán nem szerettelek,
Mégis ma újra kezdeném,
Tudom már, hogy többé nem lehet.

Nem szerettelek soha, soha,
Mégis most újra álmodok,
Nem voltál senki nekem,
Miattad mégis meghalok.

Százszor is újra kezdeném,
Úgy jó, ha mindig szenvedünk.
Igazán te sem szerettél,
Boldogok többé nem leszünk.

Ilyen egy férfi?

Mint húsból a féreg, úgy mászik előre az órán a nagymutató,
Szervezetemben a szer vezet engem és megfeszít, mint a rugó,
Szemben a pálya, már senki sem várja, késik az éjjeli gyors,
Ki tudja előre, hogy erre a földre magával még mit hoz a sors…

Ilyen egy férfi? Nem ezt akartam,
Nem erre vártam álmaimban.
Tudod, drágám, azt szeretném,
Ha minél előbb elfelednél engem.

Embergép, aki győzni akar, hiába, ha szeretni sem mer,
Kéri az Istent, hogy rajta segítsen, mert többé már nem hat a szer,
Tönkremegy lassan, egy vírus az agyban, csak erre a napra vár,
Lázas a teste, ölelni szeretne, de tudja, hogy ölni muszáj…

Sajnálom, ha felkavartam
Az érzéseid, ha megzavartam,
A gondolkodásod úgyse jó,
A szerelem ma már kihalt szó.

Bocsáss meg, de nem én kértem,
A szerelmet nem én meséltem,
Felejts el és úgy a jó,
A szerelem ma már kihalt szó.

Bál

A fiúk a lányokkal táncolnak reggelig,
Gyerünk, kedves, mutassuk meg nekik!
A világ a szolgám, az én szívem szabad,
Gyerünk, kedves, most mutasd meg magad!

Hány évig tart még a nyár?
A szívünkben örökké talán.
Hány évig tart még a csók
Az arcunkon, ami sohase volt?

Mutasd meg nekik, hogy mi az az élet,
Veled táncolni sohasem félek.
Szorítsd a testem, ha érzem, hogy fáj,
Királynő vagy, de én a király.

Hány évig tart még a nyár?
Nem volt, nem lesz soha talán.
Hány éjjel áll még a bál?
Amíg az élet majd idetalál.

Megjelenés időpontja: 2003
Kiadó: 1G Records