Legelő

  1. Jó reggelt!
  2. Legelő
  3. Gólya
  4. Mi kell hozzá?
  5. Milyen állat?
  6. Bogár
  7. Várj!
  8. Bárány
  9. Múlt
  10. Gyerek
  11. Szarvas
  12. Eperszezon
  13. Azt hittem
  14. Delfin

Jó reggelt!

Jó reggelt Nap!
Jó, hogy még itt találtalak
Bejött a jel
Amire vártam, indulni kell

Vedd fel a ruhád
Én ma jónak öltözöm
Lenn valaki vár
Meghívó jött a bálba

Bumm! Bumm!
Repül a boltunk, repül a házunk
Repül a buszunk, repül a gép
Bye-bye! Messzire szállunk
Mi marad utánunk?
Találkozunk a mennyország közepén!

Jó reggelt Nap!
A városomból ennyi maradt
Kordon és barikád
Engem figyelnek a kamerák

Nem menekülök
Elvégeztem a feladatom
Most jöhet az új
Jöhet egy másik alkalom

Bumm! Bumm!
Repül a boltunk, repül a házunk
Repül a buszunk, repül a gép
Bye-bye! Messzire szállunk
Mi marad utánunk?
Találkozunk a mennyország közepén!

Legelő

Ez a föld megjelöl
Meg is öl, legelöl
Megyek én, nagy a fény
Az elején

Ez a két deci körte
A szívemen ül
De ha szívtelenül
Megyek én az idén

Nem lesz már győzelem
Nem lesz már vér a fűben
Nem lesz már győzelem
Nem megy ember az űrbe

John Lennon él
És ez még nem az a tél
A sötét, a kemény
Az a végtelen év

Még nem tudok kínaiul
De ha úgy alakul
A világ közepén
Leszek én, aki ég

Nem lesz már győzelem
Nem lesz pedig úgy akartam
Nem lesz már győzelem
Nem lesz erő a karban

Nem lesz elég
A föld vagy az ég
Nem lesz elég hely
Nem lesz elég

Itt van a holnap
A héten a holdon
Ha végzem a dolgom
Még marad időm elég

Egy kicsi gép, ha
Elindul a földre
Én benne leszek majd
Mert vágyom a zöldre, azért

Nem lesz már győzelem
Nem lesz már vér az agyban
Nem lesz már győzelem
Nem leszünk egy darabban

Nem lesz elég
A föld és az ég
Nem lesz elég hely
Nem lesz elég

Nem lesz már győzelem
Nem lesz már vér a fűben
Nem lesz már győzelem
Nem megy ember az űrbe

Harcosok jönnek a völgybe
A vértelen ölbe
Hát nézzetek körbe
Míg szép a vidék

Ez a föld megjelöl
Meg is öl, legelőn
Megyek én
Sok a szúnyog az idén

Gólya

Ha kicsit több, nem baj, maradhat
Fogadjunk, hogy a felét már így is elhagytad
Az életemnek két szárnya van
Az egyikből a másikba irányítom magam

Ha jó a szél, az irány maradhat
Fogadjunk, hogy nem dőlök be egy újabb áramlatnak
Hála Isten, két vége van
Az egyiktől a másikig égetem magam

Hagyom, ha még, kell még egy óra
Kiugrom pont a Föld felett és lent megérkezik a gólya
Az életemből egy jó, ha van
Ha kicsit több, nem baj, maradhat, elfoglalom magam

Jobbról beelőz egy álom
Semmi nincs már a fejemben
Távolabbi kilátásaimmal
Elúsznak a fellegekbe

Elém tart egy órát
És a mutatók állnak
Ez a dal rendel hozzá
Öreg országúti fákat

Ha jó a szél, az irány maradhat
Fogadjunk, hogy nem dőlök be egy újabb áramlatnak
Hála Isten, hétvége van
Az egyiktől a másikig égetem magam

Hagyom, ha még kell még egy óra
Kiugrom pont a Föld felett és lent megérkezik a gólya
Az életemből egy jó, ha van
Ha kicsit több, nem baj, maradhat, elfoglalom magam

Háromszor indultam érte
Az égbe én is felfutottam
Mindenki más lentről nézte:
A csillagkapukon átjutottam

Minden újabb kívánságom
S minden egyes régi emlék
Megbotlik egy szivárványon
És összemosódik a festék

Jobbról beelőz egy álom
Nincs már semmi az eszemben
Távolabbi kilátásaimmal
Elúsznak a fellegekbe

Elúsznak a fellegekbe
Elúsznak a fellegekbe…

Mi kell hozzá?

Kell a szappan, kell egy olló
Forró víz és vizes korsó
Kell egy éles pengeféle
Kell egy bárány tiszta vére
Kell egy üres edényforma
Kell egy ügyes háziszolga
Ki kiabálja kifelé, hogy mi kell hozzá még

Kell egy hideg hal a vízből
Kell egy hegyes csont a dögből
Csütörtökről kenyérmorzsa
Harang szóljon a templomba
És a csont akadjon mélyen,
Ne jöjjön ki, amíg én nem
Kiabálom kifelé, hogy mi kell hozzá még

Mi kell hozzá, hogy megtanuljam?
Mi kell hozzá, hogy meg ne unjam?
Mi kell hozzá, hogy elfelejtsem?
És mi kell ahhoz, hogy megszeressem?
Mi kell hozzá, hogy megmaradjon?
Hagyd a szíve hát had, szakadjon, meg
Ma éjjel nincs segítség
Mi kell hozzá még?

Kell egy út a csillagokba
Reménykedni jobb napokba
Kell egy pont a végtelenbe
És kell, hogy hinni tudjak benne
Kell az ördög, kell az Isten
Két nyomógomb kell a liftben
És kiabálom kifelé, hogy mi kell hozzá még

Kell egy ember és kell egy állat
Kell, hogy ott aludjak nálad
Kell a paplan, kell a párna
Elrejtőzni a kisszobába
Kell a tű és kell a penge
Pálinkát kell, önts a sebre
És kiabálni kifelé, hogy mi kell hozzá még

Mi kell hozzá, és hol találom?
Csak egy életem és egy a halálom
Mi kell hozzá, és hol kapom meg?
Ha fáj a szív, hát szakadjon, meg
Ha nincs a földön és nincs az égen
Túlélni nincs esélyem
A kívánságom, hogy teljesüljön
Hát mi kell hozzá még?

Milyen állat?

Én letépném, de nem szakad
Még tart a szál, nem szalad
Pihen a száj a köldöködön
És érzem már, hogy valami jön

Őszre tél, tavaszra nyár
Csak ennyi kell, amennyi jár
Ameddig tart, ameddig ér
Tavaszra nyár, őszre tél

Milyen állat, ami bennem él?
Milyen állat, ami benned él?
Milyen állat, aki bennem él?
Aki helyettem élvez, helyettem fél
Aki helyettem fázik, ha hideg a tél

Eső jár a földeken
Nekem is jár valami, nem?
Valami furcsa menedék
Mögéd megyek, nem eléd

Bolond a szív, mindig remél
Mi elveszett, majd visszatér
De ott a fej magasba fenn
Ő tudja jól, mit is jelent

Milyen állat, ami bennem él?
Milyen állat, ami benned él?
Milyen állat, aki bennem él?
Aki helyettem élvez, helyettem fél
Aki helyettem fázik, ha hideg a tél

És a vágy konokul
Kiszökik és keresgél a holdon túl
Van-e élet, van-e bor
Van-e lélek zsákmánynak, valahol?

Milyen állat, ami bennem él?
Milyen állat, ami benned él?
Milyen állat, aki bennem él?
Aki helyettem élvez, helyettem fél
Aki helyettem fázik, ha hideg a tél

Bogár

Szegény kicsi autóm, jól meghajt ez az állat
Aki én bennem bujkál és azt hiszi, hogy bátrabb
Mint azok a bátor srácok, akik más autóban ülnek
És mindig úgy vezetnek, mint akik mindig menekülnek

Mint az üldözős filmekben, az a szimpatikus rabló
Aki éppen arra készül, hogy jó útra tér
És társa lesz a bajban, az a hosszú hajú lány
Aki nagyon szép, és véletlenül arra jár

Ugratnak a hídon, befarolnak a kanyarba
És mi drukkolunk a tévé előtt, hogy üres legyen a zebra
De ő csak azt akarja látni, fekete-fehérben,hogy
Húznak el a fák, és olyat mosolyog cserébe
Hogy a lányok rögtön sírnak a tévé előtt este, olyan szép
Az a szimpatikus rabló, odaadná a szegénynek mindenét

A kocsiban ketten ülnek, szorosan egymás mellett
A hátsó ülés széles, talán dughatnának egyet
Vagy beszélhetnek arról, hogy a kocsi hogyan gyorsul
“Jó, hogy értem jöttél szívem, a gyomrom éppen kordul
Egyet. Menjünk el kajálni vagy hallgassunk zenét
Vagy csinálj úgy, hogy jó legyen nekem
Ezt szeretem.
Majd szólok, ha elég”

Megint egy ócska nyári sláger, semmitmondó szöveg
Sokat nyomják, reklámozzák, megszokja a tömeg

És a lányok sírnak a tévé előtt,
elmosódni látszik a színes készülék
Jaj, nincs behúzva a kézifék,
a történet így olyan szomorú véget ér

Várj!

Ne nagyon, ne nagyon várj!
Akarom, akarom már
Feladom, felelek hát
Hazudtam

És ne nagyon, ne nagyon sírj!
Ha akarod, akarod, hívj!
Eljövök, lejövök így
Egy mozdulatban

Hisz mindig is így akartam
Hogy várj, várj, várj!
De ne nagyon várj!
Eljön a nap, én tudtam
De valahogy átaludtam

Mert ez fáj, fáj, fáj!
De nagyon fáj!
Mindig is így akartam
Átjutni szépen, halkan, valahová

Menekülj, menekülj már!
Valaki, valaki vár
Gyönyörű, gyönyörű nyár
Előtted

Ne nagyon, ne nagyon várj!
Menekülj, menekülj már!
Feladom, felelek hát
Hazudtam

Várj, várj, várj!
De ne nagyon várj!
Eljön a nap, én tudtam
De valahogy átaludtam

Mert ez fáj, fáj, fáj!
De nagyon fáj!
Mindig is így akartam
Átjutni szépen, halkan, valahová

Bárány

Iszonyat feszültség, tök kicsi élet
Viszonylag egyszerű szög, bibi, ugye érted
Kihoztak egyedül, fel lett ajánlva
Fel minden lélek, be lett kajálva

Én is megettem, hánytam is tőle
Először féltem, a tök kicsi szögre
Hogy fér el minden, mitől lesz véres
Mitől lesz mindenki így, dicsőséges

Nem nézek már le, felnézek, szögre
Akasztom magam, akasszon ő be
Nem halok meg, nem ettem semmit
Semmit nem tudok tenni, csak ennyit

Zabál, a bárány béget, a szőre
Fehér és sűrű, göndör és csőre
Van töltve minden, mindenki mondja
Húzd meg a ravaszt, paraszt, a vigadalomba!

Lesz még idő, lesz még idő a táncra
Lesz még idő egy utolsó vacsorára
Lesz még idő, lesz még idő, ha érem
Lesz még barát, lesz, aki eljön értem

Múlt

Múltkor gondoltam a múltra
Félálomban, de ébren
Elvitt egy kínai útra
Meglepett, riksán jött értem

Kék folyóban kagylók
Selyem köntösöm sárga
Lábam egy picikét apróbb
Csodás volt a palotája

Mikor elgondolom a jelent
Gondolok erre a szépre
Jó, hogy itt vagy velem
Boldogan dolgozom érte

Egyedül voltam, de nálad
Van időm örülni bőven
Idáig jöttem utánad
Ne kérdezz semmit most tőlem!

Mindenre készítek tervet
Minden napokra lebontok
Ha lógni látom a fegyelmet
Még időben hívom az Istent

Mikor elgondolom a jövőt
Gondolok valami szépre
Szívemből húzom az időt
Boldogan dolgozom érte

Megváltozik az énem
Mire elérem a célom
És kiszeret belőlem
Aki motiválta a dolgot
Az én időm, az én világom
De jól csinálom…

Elénekelni az álmom
Messziről jönnek a hangok
Én mindegyiket megpróbálom
A szívemmel húz egy harangot

Tekert a múltam előre
Elmondta, mit fogok látni
És hogy bölcsebb lehessek tőle
Hát megtanított várni

Újra élni csak játék
Azt mondta innen már mindent
Késő lett, ivot egy kávét
És lefektette az Istent

Gyerek

Kifordul és befordít
Minden angyalt leszólít
Miközben

Velem van, de nélkülem
Valahol a jövőben
Harcol az idővel

De mitől fáj a szív
Amikor itt van velem
Beengedem
És a karjaimba dől, mint egy gyerek
Mint egy gyerek, sír és nevet
Mint egy gyerek

Holdra száll a testemen
Azért jött, hogy jó legyen
De nem nekem

Bejár messzi tájakat
Álruhásan és ott marad
Éveket

De mitől fáj a szív
Amikor nincs itt velem
Kiengedem
És a felhők között jár, mint egy gyerek
Mint egy gyerek, sír és nevet
Mint egy gyerek

Szarvas

Elejtett rókák, kifakult szarvasok
Fényt kapott őzek és lecsupált farkasok
Tigrisek körben és mindegyik ölben
Apró hiénák és csontok a bőrben

Kiút az nincs más, csak szeretni téged
Követni téged, amíg felkel a nap
A kavicsos úton, vissza a házhoz
Ahol először álmodtalak

Vagyok egy szívben, tépem belülről
Marom, hogy fájjon, hogy észrevegyen
Mintha egy bábuval játszana Isten
Néha már kérem, hogy ne így legyen

Kiút az nincs más, csak szeretni téged
Követni téged, amíg felkel a nap
A kavicsos úton, közel a házhoz
Ahol először álmodtalak

Álom és virágok, szirmok a szádban
Fogak a szádban és a szavaid bennem
Rákok egy forrás tiszta vizében
Szemedben bogarak ásítanak

Kiút az nincs más, csak szeretni téged
Követni téged, amíg felkel a nap
A kavicsos úton, vissza a házhoz
Ahol először álmodtalak

Eperszezon

Egyszerű, széteső
Mozdulat, kell a kő
Elmaradt ütközet
Mutasd a trükködet

Halszag és hagymaszag
Járom a poklomat
Budapest ismerős
Igyál csak, pincehős!

Itt nem szabad most
csendben maradni
Fejjel a falnak
Kell majd rohanni

Szajha, vagy partizán
Dugtunk a Hargitán
Macskakő, lávakő
Sütünk a hegytetőn

Iszunk majd kéknyelűt
Válasszunk kétnyelvűt
Angolt és németet
Lessük a végeket

Itt nem szabad most
Csak úgy szeretni
Ütközni menni
Azután nevetni

Ez itt a Párizsom
Nem baj, majd megszokom
Nézem a filmeket
Míg véget ér az eperszezon

Azt hittem

Azt hittem, kiapadt már a forrás,
Álom marad a hajózás
mind, ami számított volna
nincs se szél, se vitorla

Azt hittem, nincs fegyver a harchoz
bátorság a kalandhoz,
nem jut idő magamra,
senki nem tölt bort a poharamba.

Én egyszerűen nem tudom,
mitől változott meg minden.
Nekem minden sikerült.
Nem sírok mert én akartam
érdemeltem, amit kaptam
minden a helyére került.

Azt hittem, régen átment a
kedves az utcán, hogy nem leszek
soha szerelmes most már
Nincsen időm semmi másra
Csak a pisztoly csövét nyomni a számba.

Csak bekötött szemmel állni a falhoz,
csak imádkozni az őrangyalomhoz
mondani, hogy persze, meg hátha
lesz még idő a holnaputánra

És mindig a rossz sor végére állni
egy régen elment buszra várni
enni aludni és nézni az égre
és könyörögni, hogy legyen vége már.

Én egyszerűen nem tudom,
hogy mitől változott meg minden,
de nekem minden sikerült.
Nem sírok mert én akartam
érdemeltem, amit kaptam
minden a helyére került
Akartam, hogy véget érjen,
túl sok volt már a jóból.
Nekem minden sikerült.
19-re lapot kérek,
nem blöffölök, és nem is félek
a végén minden kiderül.

Delfin

Bocsáss meg angyal
Én nem így akartam
Csapdába csalva
Várni a napot

Mint egy szomorú állat
Csak nézek utána
Ülök a Holdon
Ide jutottam. Hurrá, hurrá!

Csak nézem, nézem
Ez nagyon szép, ezt kérem
Csak nézem, nézem
Ez nagyon szép ez kell

Le a sötétbe
És mindig a fényre
De ahová jutok
Minden sziget lakatlan

Fekszem a parton
Arcom a vízben
Delfinek úsznak
A könnyeimben tovább, tovább

Csak nézem, nézem
Ez nagyon szép, ezt kérem
Csak nézem, nézem
Ez nagyon szép ez kell

Próbálom még egyszer
De a Föld nem felel
Ez volt az első jel
Amit nem hittem el

Próbálom még egyszer
De az ég sem felel
Ez volt a legszebb hely
Amit már nem érek el

Turjánszki György – basszusgitár
Farkas Zoltán – dob
Leskovics Gábor (Lecsó) – gitár
Molnár Balázs – gitár
Potondi Anikó – ének
Rács Erika – ének

  • Megjelenés időpontja: 2008

  • Kiadó: 1G Records