Szajhák & Partizánok

1. Első dal
2. Szajha
3. Egyenesen át
4. Nagy rohanás
5. Másnap
6. Második félidő
7. Partizán
8. Utolsó év
9. Csak úgy csinál
10. Ilyen egy férfi?
11. Nehéz idők
12. Fiatal lányok

Első dal

Felkelt a nap, átölelt a fény,
Utolsó éj, legelső reggelén,
Nincs több időm, nincs több esély.
Folytatni kell, mielőtt végleg elveszíteném.

Ez lesz az első, ez a szomorú szám,
Különben félek, hogy senki sem figyelne rám,
Ez lesz az első, ez az igazi dal,
Csak annyit ér, amennyit belőlem eltakar.

Még nem volt elég, eltűnt a félelem,
Hosszú az út, lehet, hogy végtelen,
Egész életemben mindig másra vártam,
Istent kerestem, s magamat találtam.

Magasra tartsd a szerelem zászlaját,
Nem bukhat el, örökké vinni kell tovább!
Van még idő, van még esély,
Folytatni kell, mielőtt végleg elveszíteném.

De még él a remény, minden mozdulatban,
Él a remény, minden pillanatban,
Él, a remény, a fűben és a fában,
Él a remény, és én hiszek az ő szavában,
Él a remény, minden gondolatban,
Él a remény, minden mozdulatban,
Él a remény, mindig, mindig más alakban,
Él a remény, hiszek benned és magamban.
Minden gondolatban él a remény.

Szajha

Űzd, űzd el az álmot, takarj el, rohadt sötét,
Hazudj! Hazudj valami szépet!
Te szajha! A szerelemről mesélj!

Én vagyok a gyilkos, de nálad a kés,
Nélküled semmit se ér az egész.
Tiéd a szerelem, enyém a szenvedély.

Hús hatol a húsba, csak baszni, mint az állatok,
Üvölts, zengje az ég is!
Csak ennyi kell, csak ennyit várhatok.

Láng! Érjen az égig! Legyen tűz, a tiszta állapot,
Üvölts! Zengje az ég is!
Csak ennyi kell, ennyit várhatok.

Térdhez a térd, és vállhoz a váll,
Túl akarom élni az éjszakát,
Ha meghalok, az élet megy tovább.

Egyenesen át

Koromsötét az éj,
És eltévedt az álom,
És én majdnem átjutottam,
Az utolsó határon.

A kígyó mozdulatlan,
És mindig ölni kész.
Szól: \’Ha élve átjutottál,
Még nem biztos, hogy visszatérsz!\’

Körbe-körbe járok,
Örökre magamba zártalak,
A sejtek között bújkál
Az a boldog pillanat.

A gyönyör kapujában
Mindig rád emlékezem,
Semmit nem jelent már
A fájdalom és a félelem nekem.

Látom még a fényt,
Még hatnak a gyógyszerek,
Én maradnék, de visszahúznak
Féltékeny kezek.

Elszakadt a film,
Pedig csak két éves vagyok,
Soha nem tudom meg már, hogy
Miért születtem, ha mégis meghalok.
Miért születtem, ó, miért lettem,
Miért születtem, miért vagyok?

Nagy rohanás

Ez a nagy rohanás, csak én meg ő,
Valamit csinálj már végre!
Gyerünk-gyerünk,
Sikerül majd, de lehet, hogy nem.
Ki az, aki jön, ki mondja meg,
Ki lesz velünk, ki ellenünk?
Sikerül majd, vagy ha nem sikerül
Ez a nagy rohanás.

Ez a nagy rohanás, te vagy a hibás,
Ha úgy csinálod, ahogy mindenki más.
Lehet, hogy mindegy, de nekem nem,
Veled visszafordulnék szívesen.
Van még idő, de már semmi esélyed,
Győznek az évek és az arcodba lépnek.
Az álmaid egyszer mind utolérnek,
De önmagad ellen senki se véd meg.

Nagy rohanás ez minden,
Nincsen semmi, nincsen.

Elvihetnél magaddal,
Be vagyok zárva a falakkal.
Ez a nagy rohanás, belehalok,
A végén majd mindent letagadok,
Ez a nagy rohanás.

Ma még itt vagyok, de holnap nem leszek,
Pedig ha ő hív, én boldogan vele megyek.
Együtt megyünk, együtt leszünk,
Gyűlölhetünk és szerethetünk.
Ez a nagy rohanás, belehalok,
A végén majd mindent letagadok,
Ez a nagy rohanás.

Eljön majd a nap,
Amikor véget ér a nyár,
Amikor a lendület
Nem visz már tovább.
Eljön majd érted is
A nagy-nagy lelassulás.

Másnap

Egyedül vagyunk, teljesen egyedül,
Senki sem támad, senki sem menekül,
Csendben várjuk az utolsó csatát.

Üres az utca, üres a tér,
Felkavarja a hamut a szél,
Az utolsó előtti háború után.

Fekete-fehér film az élet,
Lassú a halál, lassú az méreg,
Fehér a fény, fekete az eső.

Fiatal leány, aki előttem áll,
Fiatal, mégis túl öreg már,
Az utolsó előtti háború után.

Hideg a szél és senki se véd meg,
Gyönge vagyok és szeretlek téged,
Felkel a Nap és mindennek vége már.

Feküdj le mellém, ölelj magadhoz,
Távol a földtől, közel a Naphoz,
Az utolsó előtti háború után.

Második félidő

Hong-Kong és Taiwan – Valami baj van.
Játékország nem felel – Valami baj van.
Hong-Kong és Taiwan – Nem válaszol.

Berlin és Róma – Utolsó óra,
A dicsőség vége, a birodalom nem vág vissza.

Leningrád, Moszkva – Ne gondolj rosszra!
Temető lett minden mauzóleum.

New York és Frisco – Hatalmas, hatalmas disco.

Előttem a térkép,
Mint egy rosszul előhívott fénykép.
Második félidő,
Mi az, hogy tér-idő?
Talán véridő.

Varsó és Prága – Semmi sem drága,
Szép idők jönnek a világra.

Partizán

Kóbor szinapszisok között
Kering a bátor partizán,
Földön jár, az égen jár,
Felébred, a mennybe száll,
Amerre jár.

Vörös világ és fehér világ,
Mindenhol jár a bátor partizán.
Földön jár, az égen jár,
Felébred, a mennybe száll,
Amerre jár.

Höj, hó!

Föld alatti mozgalom, és
Tudatalatti tartomány,
Hiába élsz, hiába vagy,
Ha itt a bátor partizán.

Hiába élsz.

Még egy nap és győzni fogunk,
Győzni fogunk vagy elpusztulunk,
Még egy nap és miénk lesz a világ,
Még egy nap.

Höj, hó!

Föld alatti mozgalom.
Véres harc és véres játék,
A szervezet még ellenáll.
Mit számít a győzelem,
Ha nincs már bátor partizán?
A földön jár, az égen jár,
Ő a bátor partizán.

Höj, hó!

Eljött a hajnal, elébe mentem,
Ó, bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao,
Eljött a hajnal, elébe mentem,
És rámtalált a megszálló.

Ha partizán vagy, vigyél el innen
Ó, bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao,
Ha partizán vagy, vigyél el innen,
Mert különben meghalok.

Ha meghalok majd, temess el engem,
Ó, bella ciao, bella ciao, bella ciao, ciao, ciao,
Ha meghalok majd, temess el engem,
Legyen virág a síromon!

Utolsó év

Utolsó év, elmúlik a nyár,
Figyelnek bennünket, közel a határ.
Készülj az útra, nem lesznek fegyverek,
Egyedül megyünk, ahogy a többiek.

Mindenki menekül, elöl a félelem,
Átsüt a nap, még átsüt a hegyeken,
Elöl a félelem, hátul a fájdalom,
Utolsó szó a néma szájakon.

Lehunyom a szemem, én nem akarok látni,
Búcsúzik a vezér, én nem akarok várni.
Gyáva vagyok én is, halott, aki marad,
Halottak a hősök, de én sosem voltam az.

Holnapra vége, figyeld a két kezet:
Integet, neked adja a jeleket.
Nézd, csak nézd: ennyi év után
Nem felejt, újra rádtalál.

Nézd, csak nézd: túl a hegyeken
Ránk ragyog valami keleten.
Indulunk, te meg a félelem,
Nem marad semmi érzelem.

Lehunyom a szemem és látom a holnapot,
Mindenből elég mind a két oldalon.
Elmegyünk, vár a képzelet,
Elmegyünk, én sosem voltam itt.

Üres az ország, menekülj el,
Jöjjön, aminek jönnie kell!
Tombol a vihar, a forradalom,
Mások jönnek más utakon.

Nincsen helyed, nincs szereped,
Elvesztetted az emberedet.
Üres az ország, menekülj el,
Jöjjön, aminek jönnie kell!

Jobb lesz, hidd el, a csillagokon,
Még egy csillag a váll-lapodon.
Üres az ország, ki lesz a hős,
Ki marad itt, ha eljön az ősz?

Mi lesz, ha látom, mi lesz, ha nem?
Egy rohadt világból nem kell nekem.
Lobog a máglya, viszi a szél,
Egy elhagyott ország aludni tér.

Hős leszek én is, ha hős, aki lát,
Mindenki védi a maga igazát.
Hős leszek én is, ha hős, aki lát,
Te csukd be a szemed és fogd be a szád,
Aludj!

Csak úgy csinál

Nagyon szép, a haja lobog,
Végigtáncol az utcákon,
Sötét ruhája ráncai között
Senki nem látta, mikor átgázolt
A szívemen, mint egy hadsereg,
Keményen, ritmusra lépkedett.

És közben úgy csinált, mintha nem tudná,
Hogy legalább száz éve várok rá,
És közben úgy csinált, mintha nem tudná,
Hogy legalább száz éve várok rá,
És közben úgy csinált, mintha nem tudná,
Hogy szeretem,
És közben úgy csinált, mintha nem lenne jó velem.

Nagyon szép, a haja lobog,
Már messziről látom,
Sötét ruhában, átbújik a kerítésen, ahol várom.
Oly régóta, mint egy kisgyerek,
Kinek nem mondták meg, hogy nem lehet,

Kevés a fény és hangos a zene,
Ülünk a sarki bárban,
És nem tudom, hogy miért nem vele vagyok,
Mikor úgy érzem, rögtön szétszakadok.
Ott legbelül egy villanás,
És rohanok, nem kell már senki más.

Ilyen egy férfi?

Mint húsból a féreg, úgy mászik előre az órán a nagymutató,
Szervezetemben a szer vezet engem és megfeszít, mint a rugó,
Szemben a pálya, már senki sem várja, késik az éjjeli gyors,
Ki tudja előre, hogy erre a földre magával még mit hoz a sors…

Ilyen egy férfi? Nem ezt akartam,
Nem erre vártam álmaimban.
Tudod, drágám, azt szeretném,
Ha minél előbb elfelednél engem.

Embergép, aki győzni akar, hiába, ha szeretni sem mer,
Kéri az Istent, hogy rajta segítsen, mert többé már nem hat a szer,
Tönkremegy lassan, egy vírus az agyban, csak erre a napra vár,
Lázas a teste, ölelni szeretne, de tudja, hogy ölni muszáj…

Sajnálom, ha felkavartam
Az érzéseid, ha megzavartam,
A gondolkodásod úgyse jó,
A szerelem ma már kihalt szó.

Bocsáss meg, de nem én kértem,
A szerelmet nem én meséltem,
Felejts el és úgy a jó,
A szerelem ma már kihalt szó.

Nehéz idők

A reggel igazi magyar reggel,
A munka vár, én nem maradhatok.
Csodálatos a rendszer,
Ez a rendezettség, a legnagyobb fokon.
A villamosok is arra mennek,
Amerre nekem menni kell.
De mondd, mi történne,
Ha egyszer, csak egyszer,
Egyszer az életben nem szállnék fel?

Hosszú volt az éjszaka,
Felébredtek a régi álmok.
Túl messzire mentem,
Vissza már sohasem találok.
Áttáncoltam az éjszakát,
Most reggel az élet megy tovább.
Nem tűnik fel, ha eltűnök,
Nem kaptam szárnyakat, mégis elrepülök.

A földhöz ragadtak a bátor álmok,
Ki megy keresztül majd a kristályóceánon?
Nehéz az eső, gyenge a nap,
Évek múlnak el egyetlen perc alatt.

Élni akartam csak, de most már győzni kell,
Nehéz idők, mégis valamiben hinni kell.
Gonosz varázslat, sötét mágia,
Miféle szellemnek kellett elszabadulnia?

Mondd ki vagy, és miért ítélsz,
Ha te sem tudhatod, meddig élsz?
Te sem tudhatod,
Hogy meddig tart még ez az egész.

Hosszú volt az éjszaka,
Felébredtek a régi álmok.
Túl messzire mentem,
Vissza már sohasem találok.
Nem kaphattam szárnyakat,
Pedig álmokat adtam az életért,
És életet az álmokért,
Álmokat a csókjaidért.

Fiatal lányok

Fiatal lányok, rátok nézek,
Rátok nézek, és semmit nem látok.
Fiatal lányok! Miért tettétek?
Nem is volt soha, mégis elvesztettétek.

Vége a dalnak, ó fiatal lányok,
Ettől a szerelemtől semmit nem várok.
Nem, nem, nem, nem megyek fel,
Nem kell a testetek!
Nem, nem, nem, nem megyek fel,
Egyedül élvezek!

Fiatal lány vagy torkom a késeden,
A fiatalságod bilincs a két kezemen.
Segítség! Segítség! Izgató kegyetlenség!
Egyedül nem bírhatom! Segítség! Segítség!

Jóleső izgalom. Egy kicsi-kicsi fájdalom.
Nem kell, hogy védekezz, erőszak önmagadon.
Térdelj le, ha kell az életed,
Ne hagyd, hogy végezzek veled!
Térdelj le, ha kell az életed,
Szerelmem, használd a testedet!

• Megjelenés időpontja: 1994

• Kiadó: EMI Quint