Szerelemharc

Az egyik nap
Szerelemharc
Sohasem késő
Semmi sem véletlen
Fiatalok vagyunk
Teljes gőzzel
A szerelem ára
Félek
Csak az a jó
Második félidő
Élve eltemetve
Szerelemharc II.
A háború vége
Nem szerettelek

Az egyik nap

Az egyik nap olyan, mint a másik hat,
Bárki a falhoz állíthat.
Senki se voltál és senki se vagy,
Senki se kér meg, hogy élve maradj.

Szerelemharc

A támaszponton rémes a helyzet, menekülni kell,
Fedezékből fedezékbe, nem rejt semmi el.
Ki akarok törni, ki akarok szállni, túléltem az időt,
Felemelt fejjel arccal a falnak várom a következőt.

A párnákon még dúl a harc, a negyedik ütközet,
Újra meg újra meghalok és megütközöm veled.
A testek izzadt háborúját senki se veszti el,
Gyenge test küzd szemtől szembe
A gyilkos szerelemmel.

Szerelemharc – a drága vér,
Szerelemharc – megfizetsz mindenért,
Szerelemharc – akár az istenek,
Én nem veszíthetek.

Még tart a harc, a győzelem még mindig messze van,
Az utolsó ütközet, de nem adom meg magam.
Ha meg kell halni, így halok meg, gyönyörű halál,
Még egy percig hős lehetek a szerelem oldalán.

Sohasem késő

Az alkohol butít, a szerelem öl,
Valami eltakar a szemem elől.
Te sem vagy jégből, én sem fából,
Elég volt [már] a holnaputánból.

Ez volt az első, itt a második,
Ugyanaz a hely, csak az idő változik.
Tágul az agy és ennyi elég,
Kiégett minden biztosíték.

Iszunk, mert erre még inni kell,
A jövőt senki nem mondta el.
Iszunk, ha erre inni kell,
Mi lesz utána, nem érdekel.

Te vagy az első, én a második,
Ugyanaz a hely, csak az idő változik.
Te vagy a második, én az első,
Gyere gyorsan, sohase késő!
Késő már, késő már.

Semmi sem véletlen

Ez csak egy tévedés volt,
Csak egy durva játék,
Ez csak egy félreértés,
Csak egy elkésett ajándék.

Sok volt a véletlen,
Semmit sem értettem.
Ebben az életben,
Sok volt a véletlen.

Acélgolyó a szívben,
Az élet még egy pillanat.
Kiestem a lendületből,
Hogy láthassam végre az arcodat.

Ebben az életben
Semmit sem értettem,
Semmit sem éreztem
Ebben az életben.

Eltűntem váratlan,
De nem voltam ártatlan,
Ebben a városban,
Ebben az álomban.

És most a hajnalt várom,
Amikor nem vigyáznak rád.
Eljövök én is érted,
Úgy, ahogy te is elhagytál.

Ebben a városban,
Ebben az életben,
Ebben az álomban
Semmi sem véletlen.

Fiatalok vagyunk

Azt hiszem, nagyon megviselt
Ez a hosszú távollét,
És azt hiszem, hogy írnom kéne
Egy levelet, egy rövid mesét.
Azt hiszem, hogy egyedül rosszabb,
De mit tegyek, ha veled se jó,
Nem tudom, hogy milyen város,
De biztos, hogy nem nekem való ez a hely.

Nem tudom, hogy ki vagyok,
És miért sírok, ha nem muszáj,
Nem tudom, hogy mit akarok
És mit fogok tenni majd ezután.
Nem tudom, hogy mi lesz velem,
Hol rontom el az életem,
De azt hiszem, ha itt maradok,
Veletek együtt elpusztulok.

Azt hiszem, hogy elrontottuk
Egy életre az életünk,
És azt hiszem, hogy bármit teszünk,
Újra így már nem leszünk.
Azt hiszem, hogy hinni kár,
A mi jövőnk már reménytelen.
Nem tudom, hogy mi volt a baj,
Nem én akartam, hogy így legyen, én nem.

Fiatalok vagyunk,
És a fiatalokat mindenki szereti,
Csak nekem nem kell, hogy szeressetek,
Nem én vállaltam a szerepemet.
Egy új világ, egy új világ,
Egy új világról meséltetek,
Egy szörnyeteg az új világban,
Egy szörnyeteg áll előttetek – én nem, én nem.

Teljes gőzzel

Ne tartsd vissza már, amit nem lehet,
Engedd a palackból szabadon a szellemet,
Indulj el velem te is a téren át,
És túléled talán még az éjszakát.

Pihenő nélkül, akár az állatok,
Közel a reggel, nem maradhatok.
Senki nem lesz többé ellenünk,
Kezdjük [el] újra az egész életünk!

Már vége van, pedig el sem kezdtük még,
Végtelen volt, mégis véget ért.
Teljes gőzzel, tiszta erőből,
Kezdjünk el újra mindent előlről!

A szerelem ára

Egy ital a bárban a szállodában,
Egy cigi a szájban, én tüzet adok.
Gyere az ágyba, fel a szobába,
Csak egy éjszaka, mielőtt meghalok!

Tudom, hogy drága
A szerelem ára,
Sokat kér, sokat ígér.
Közel a tábor,
Ki az a bátor,
Aki majd odakísér?

Mindenre képes: csak tizenhat éves,
De neki már újat nem ad a világ,
Nem fél a szertől, a szerelemtől,
Igazi bátor partizán.

Tudom, hogy drága
A szerelem ára,
De mindenért fizetni kell-
Ki marad élve,
Ha eljön a vége,
Holnapra ki viszi el?

Idegen ország, idegen város,
Idegenek nekem a csillagok.
Egyedül jöttem a másik világra,
Ahol idegen álmokért harcolok.

Tudom, hogy drága
A szerelem ára,
Sokat kér, sokat ígér.
A katona vére,
A félelem bére,
Meghal a szerelemért.
Tudom, hogy drága,
De minden hiába,
A szerelem ára nekem mindent megér.
Csak tizenhat éves,
Valamit akar az édes,
És mindenre képes a szerelemért.

Félek

Félek a tűztől, félek a víztől,
Félek a hótól, félek a jégtől,
Félek a téltől, félek a nyártól,
A megszületéstől, a pusztulástól.

Félek az AIDS-től, félek a ráktól,
Félek a fűtől, félek a fától,
Az iskolától és a tanártól,
Az ébredéstől, az álmodástól.

Félek a szextől, félek a lánytól,
Félek apámtól és félek anyámtól,
Félek a rendőr gumibotjától,
És félek az isten haragjától.

Félek a zajtól, félek a fénytől,
Félek a csendtől és a sötéttől,
A kísértetektől, a szellemektől,
Az állatoktól és az emberektől.

Félek a vértől, félek a tűtől,
Félek a drogtól, és félek a fűtől,
Félek az újtól, félek a mástól,
A megérkezéstől, az elindulástól.

Félek a Naptól, és félek a Holdtól,
Félek a rossztól, és félek a jótól,
Félek a sorstól, a csillagoktól,
És félek, félek önmagamtól.

Csak az a jó

Elmúlt egy év és semmit nem tettem,
Egy kicsikét aludtam, egy kicsit szerettem,
Sírtam, nevettem, de semmit nem bánok,
Neked is drágám csak ennyit kívánok:
Nézz szét, és azt, ami szép,
Ha észreveszed majd, nekem ennyi elég,
Nézd, az ég, az igazi kék,
Ne kérdezd tőlem soha többé, hogy miért!

Csak az a szép, ami egyszer majd véget ér,
Csak az a jó, ami nem pótolható,
Csak az a szép,
Csak az a jó.

Elmúlt egy év, hogy magamra hagytál,
Semmit nem kértél és semmit nem adtál.
Felépítek majd egy másik világot,
Egy kicsit fáj még, de semmit nem bánok.
Rád másvalaki vár,
Az ki téged itt keresne, már csak engem talál,
És én még itt maradok,
Felelni másnak soha többé nem tudok.

Második félidő

Hong-Kong és Taiwan – Valami baj van.
Játékország nem felel – Valami baj van.
Hong-Kong és Taiwan – Nem válaszol.

Berlin és Róma – Utolsó óra,
A dicsőség vége, a birodalom nem vág vissza.

Leningrád, Moszkva – Ne gondolj rosszra!
Temető lett minden mauzóleum.

New York és Frisco – Hatalmas, hatalmas disco.

Előttem a térkép,
Mint egy rosszul előhívott fénykép.
Második félidő,
Mi az, hogy tér-idő?
Talán véridő.

Varsó és Prága – Semmi sem drága,
Szép idők jönnek a világra.

Élve eltemetve

Pihen a test a testen,
Szól a rádió.
Valami mást kerestem,
De most már így a jó.
Valaki nekem is kéne,
Aki majd megtanít,
Aki majd elront engem,
Vagy végleg megjavít.

Taníts meg engem ölni,
Megölni a vágyakat,
Kötözz le újra engem,
Vagy vágd le a szárnyamat,
Temess el engem élve,
Vedd el, ha neked kell,
Mutasd meg, hogy kell élni,
És ölni a szerelemmel!

Szerelemharc II.

Szerelemharc – a drága vér,
Szerelemharc – megfizetsz mindenért,
Szerelemharc – akár az istenek,
Én nem veszíthetek.

A háború vége

Elvonult egy vesztes hadsereg,
A békeévet senki nem éri meg.
Tarkón minden kéz és földre néz a szem,
A háborúnak vége, azt hiszem.

Csendes, minden a háborúnak vége,
Minden ugyanúgy történt,
Ahogy nagyapám is mesélte.
Cigaretta a kézben, nem a fegyverem viszem,
A háborúnak vége, azt hiszem.

A város körbevesz, gyilkos az áldozatát,
Az úton érkezünk majd, nem a falakon át.
Furcsa győzelem bénán és betegen,
A háborúnak vége, azt hiszem.

A tv-ben az arcok a harcokról beszélnek,
Én most múltam csak tizenhét,
De gyűlölöm már az egészet.
A szívem összetörve, ennyi maradt nekem:
A szenvedés, a bűn, a félelem,
Elvesztettem az egész életem,
De a háborúnak vége.

Nem szerettelek

Nem szerettelek soha, soha,
Én igazán nem szerettelek,
Mégis ma újra kezdeném,
Tudom már, hogy többé nem lehet.

Nem szerettelek soha, soha,
Mégis most újra álmodok,
Nem voltál senki nekem,
Miattad mégis meghalok.

Százszor is újra kezdeném,
Úgy jó, ha mindig szenvedünk.
Igazán te sem szerettél,
Boldogok többé nem leszünk.

Megjelenés időpontja: 1993
Kiadó: EMI Quint